Nem tudom mi ez a fájdalom
csak elszorul a szívem,
könnyem pereg amikor haza gondolok.
Ha székely embert látok, ha meghallom
a himnusz dallamát, úgy verdes a szívem,

hogy ki akar szakadni,
nincs ellene orvosság.
Az ilyen fájdalomra nincsen gyógyír.
Ez olyan kegyetlen,
mint fát csavarni ki tövestől
vagy szárnyát szegni
a repülő madárnak.
Ha elmentél, ha úgy hiszed
gyökered szakadt, hát tévedsz!
Mindenkit hazavárnak.
Apád, anyád még a sírból is hív.
De gondolnak rád a többi ősök,
kik valaha éltek a földön,
kiknek nyomát véredben,
lelkedben őrzöd és nem tépi ki
onnét soha semmi.
Ezért kell annak így szenvedni
aki elment, mert máshol nincs hazája.
A székely népnek van egy
édes- titkos átka, ami nem enged,
nem hagyja, hogy más légy.
Ezért van Székelyföl, Erdély ezért él.
Ha széles e világon kihal a magyar
tudd, hogy valahol, ott ahol születtél,
maradtak még maroknyian.