Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Kelet felé még mindig göröngyösebb
Kelet felé még mindig göröngyösebb indulni…
András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus Krisztus földi művének. És, amiképpen köztudomású, tagja a szentek végeláthatatlan névsorának.
És történt vala, hogy András Patra városába ment, ahol hitvitát folytatott a helyi királlyal aki, eltiporva csekély értemében minden porszemnyi nyitottságot és toleranciát, a vita végén keresztre feszíttette Andrást, úgy Krisztus után 60 évvel. És András megfeszíttetéséhez egy X formájú keresztet ácsoltatott az a király.
Azt talán csak a Jóisten tudja, miféle ihletet bocsátott a két évezreddel későbbi közlekedés-rendészekre, hogy azok Szent András keresztjét a sorompóval nem védett vasúti átjárók tartós kellékévé tegyék. Akik járatlanok a Biblia világában, nem is sejtik, hogy minden ilyen átjárónál kétezer esztendő történelem köszönti őket és figyelmeztet a megállás szükségességére. A kötelező megálláséra. Ha valakinek a fekvő X alakú kereszt fikarcnyi ifjúkori tanulmányt sem idéz és az odaguruló delikvens számára a közlekedési táblák eredelye mindössze ködös ócskavashalom, akkor még mindig segíthet az értelmezésben a Szent András-kereszt alá feklalapált STOP feliratú, agyonismert szögletes, festett lemezdarab.
Megállni, szétnézni, vonatot fürkészni, majd továbbhajtani, ha vasparipa nem közeleg.
Ha aznban eme primitív feladatsor megoldása is messze meghaladja a „kolbászért jogosítványt” vetélkedő aktuális győztesének képességeit, akkor rá bizony a helyi rend éber őrének szigora méri megérdemelt penitenciáját. A bűnbánat már nem segít, sem a bűnös hiányos nyelvtudása nem enyhítő körülmény.
Történt mindez az úr 2010 évében, néhány mérföldre a kis Magyarország határától, Nagyszalonta felé…
Szeressük egymást, gyerekek! – kiálthatta volna az egyenruhás, amint széles karlengetéssel üdvözölte a gyönyörű országa testvéri megismerésére igyekvő magyar autóst. Magyarunk széles viszontmosoly helyett, s ez is rosszhiszeműséggel fejeli meg történelmi bárdolatlanságát, inkábbb gyanút fogott és megállította járgányát az út jjobb szélén. A rendőri metakommunikáció itt véget is ért. A közeg délcegen, jelentősége teljes tudatában odavonult a letekert ablakhoz és édes anyanyelvén, a bemutatkozást elhanyagolható mellékkörülménynek minősíve, tájékoztatta emberünket a szomorú tényről, miszerint éppem megállás, sőt lassítás nélkül hajtott át egy vasúti sínpáron, melyet a gondos hatóság Szent András kivégző alkalmatosságával jelölt meg. És csóválta fontos fejét a endőr, mutogatott visszafelé a fekvő X-kereszt felé. Két percnyi szünet- és lélegzetvétel-mentes szónoklat után, talán észlelve a sofőr bárgyú mimikáját, elhallgatott. Aztán hangszínt váltott: tud valamelyikük románul?
Kizökkentem az anyósülésen a tét nélkül szemlélődő kibic hálás szerepéből. A hatóság láthatóan megkönnyebbült, hogy végre valamelyik ázsiai hordamaradékkal szót érthet. Közölte velem, hogy elveszi a jogsit és még meg is bírságol. Ja, és micsoda felelőtlenség áthajtani stop nélkül a vasúton két gyerekkel a hátsó ülésen, ejnye-bejnye, a teremburáját meg a fűzfánfütyülőjét!
Imígyem bűnben fogantatva, megalázva, porba döngölve, ráadásul az elkövetés tényét vitatni képtelen állapotban, az úr segítséget küldött immár kevésbé kibicszerű maradék elmémbe. Szólt hozzám: „emlékszel? Mindig mindent el lehetett intézni… Személyibe felejtett bankóval, üveg piával, doboz cigivel…
Mély bűnbánattal fakó arcomon könyörgőre fogtam. Igaza van, figyelmetlenek voltunk, jogos a feddés, a bírság is jó lecke lesz, csak a jogosítványt hagyja meg régi, jól bevált helyén.
A tábornok úr (rangját, nevét nem tudtuk, gondolom, ezért a megszólításért nem sértődik meg) felnézett a bárányfelhős égre, végigsöpört fátyolos tekintete a kátyúszőtte szürke úton, majd odahajolt az ablakhoz: kétszáz a kamat! És, ahogyan érkezett, ugyanolyan peckesen visszavonult a túloldalon hátországot biztosító szolgálati gépjárműhöz.
Összeszedtük a „kamatot”, odajárultunk az úr asztalához és remegő kézzel helyeztük áldozatunkat a félig kinyújtott kézbe.
Jogsi maradt, nyugta maradt érintetlenül a kékvillogós szekérben.
Áldozatunk elfogadtatott s „vigyázzanak az úton!” gondoskodó elbocsátó, szép üzenettel szabad továbbhaladásunk megengedtetett.
Most már büszkén tarthatjuk magunkat az unió rendfenntartó erői romániai alosztálya támogatóinak. Szerény mértékben bár, de hozzájárulhattunk ahhoz a kompenzációhoz, mely a romániai anyagi megszorítások, bércsökkentések miatt a rendőri zsebek űrjét hivatott legalább részben betölteni. Mi megúsztuk, rendőrünk gazdagodott némiképpen, elmletileg szimbiotikus viszonyt építetünk egy porlepte közút szélén. Csakis a békés egymás mellett élés és a jószomszédi viszony vezérlő csillaga alatt.
Azóta sok folyó áradt s apadt… Románia schengeni övezethez való catlakozását unió atyánk s parancsolónk elhalasztotta. Sok más kifogás mellett azért, mert sólyomszemű főhivatalnokai aggasztónak látták a korrupció mértékét az aspiráns országban, s ezáltal kétségesnek Európa külső határainak hatékony védelmét. Szerintük, ha már nem egy személyiben felejtett bankó, üveg pia vagy egy doboz cigi, de megfelelő mennyiségű bankó megfelelő helyen és megfelelően diszkréten kinyújtott tenyérbe csúsztatva, minden tisztességes, becsületes ajtót ki bír nyitni ott. Alsó, felső szinten.
Micsoda alaptalan rágalom! Egy olyan országról, melyben még a legsötétebb s leghideebb egyházellenes kommunista években is megtartotta a törvény szövege az elnevezést: Szent András kereszt.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt gyuge erzsebet Március 8, 2011, 11:29am
-
Koszonom minden ferfi tagunknak kedvesseget e napon! Isten eltessen titeket is! Tisztelettel es szeretettel Erzsebet Temesvarrol
-
Hozzászólt Cseh Tamás Március 8, 2011, 11:05am
-
Sok boldog Nőnapot!!!
-
Hozzászólt Kercsó Alpár Március 8, 2011, 10:12am
-
Isten éltessenn minden Nőt, Asszonyt, Anyát, Feleséget, Nagymamát! Őrizzék meg nekünk családjaink tűzhelyét!
-
Hozzászólt Tállai Enikő Március 8, 2011, 9:45am
-
Kedves Károly!
Köszönöm a jókívánságod, ez nagyon kedves gesztus tőled.:))
Üdvözlettel:Enikő
-
Hozzászólt Enyed Karoly Március 8, 2011, 9:40am
-
Szeretettel köszöntök Minden Ismerős és Ismeretlen NŐT !!!!!
-
-
PCR= Pile Cunostinte Relatii ,dehát gondolom ezt mindenki tudja aki onnan származik.
Akkor meg miért csodálkozunk az országban történt,történő dolgok miatt?
-
-
Alpár, köszi az érdekes beszámolót. Az én gyemekeim is itt születtek, de azért beszámoltam nekik egy-két dologról a diktatúra éveiből. Pl. bemutattam nekik, hogy milyen volt az "erőteljes, szűnni nem akarő taps": a Ceausescu PCR! ordítással. Vagy amikor munkahelyről kivezényeltek a Kárpátok géniuszának fogadására Vásárhelyen... Kérdezték a gyerekek, hogy anya te is tapsoltál? Hát ha nem akartam, hogy elvigyenek a civil ruhás szekusok, akkor kénytelen voltam "összecsapni a mancsomat", na de nem olyan lelkesen és intenzíven.:))
-
-
Részemről, még egyszer röviden a korupcióról, a megosztásról!
Nem kell nekünk, egyszerű halandóknak, az országútak mindennapi használóinak, korupcióra tanitani a forgalmat felügyelő telyhatalmú urakat és a megosztást generálnunk, mert ezt megtanitják, és Jozsef Attila szavaival élve :" Nem Közép Iskolai szinten !", a politikusaink és a kormányon levő hatalmasságok! Igazából, ők jeleskednek eme, eléggé elnem itélhető "Erények" ,magas szintű gyakorlásában. A kis kutyák pedig a nagyoktól tanulva, igencsak csaholnak, miközben a börtönök "Tyúktolvajokkal" vannak tele, mialatt a "Nagyhalak" vigan lubickolnak a zavarosban!
-
-
A román hadseregben kényszerűen „szolgáló” magyarok kalandjairól regényeket mesélhetnénk… A gyönyörű, Duna-parti Brailá-ban (ami akkor nem is tűnt annyira gyönyörűnek) elég sok erdélyi magyar fiú óvta lelkesen a hazát. Kedvelték őket, hellyel-közzel, elsősorban azért, mert sok hasznos dologhoz értettek és a rájuk szabott munkát mindig elvégezték. A frászt nem érdekelte a hon védellme, viszont rengeteg tiszt lakását ki kellett festeni, burkolni, a városból hiánycikkeket beszerezni pl. konyak), ügyeket intézni stb. Majdnem minden „kézműves kulcspozícióban” magyar srácok voltak, mert a többségi nemzet saját fiaiban bízott legkevésbé. Akkor, ott, nem a NATO ellen készültünk, hanem a szovjetektől kellett félteni a szocialista román szuverenitást.
A magyarok kihasználtsága egész magas fokon megvalósult, gyakran engedték őket eltávozásra is, mert a kitűnő román tányérsapkások is pontosan tudták, hogy igazán jó pálinkát csak az erdélyiek hozhatnak nekik. És, különös módon, éppen az erdélyi román bajtársak bozgoroztak fennhangon (időnként „oágör proszt” volt udvarias megszólításunk részükről, öntelten visszaélve túlnyomó létszámfölényükkel. Mert, szerintük, mi csupán megtűrt jövevények voltunk akiknek kuss a neve és hálásak lehetünk, ha egyáltalán odaengednek az apró kaviccsal fűszerezett babfőzelékes bádogtál mellé.
A moldvai, oltyán vagy dobrudzsai románok nem igazán értették, mi a frászt keresünk mi, magyarok, az ő országukban, meg egyáltalán mi is az a magyar. Fújtak, ha egymás között magyarul beszéltünk, üres tekintettel követték válaszunkat, ha szülőhelyünkről kérdeztek, de ismereteik rólunk kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy utáljanak. A hivatalos ideológia sem ért el hozzájuk. Természetesen voltak kivételek, nekem mindvégig két Vaslui-ból szalajtott sülromán volt a legjobb barátom. És voltak magyar fiúk is, akik négyszemközt is kizárólag románul szóltak hozzzám, és volt Kecskés nevezetű kolléga is, aki felháborodva utasította visssza magyar eredetét. Ahogyan az már lenni szokott, előfordult ilyen is, olyan is, az általánosítás, akár a korrupció esetében is, elferdíti az igazságot. Ugyanakkor mindkét esetben két félre van szükség. A katonaságnál kellett legalább egy, a magyarokat ki tudja miért gyűlölő román meg egy odaterelt erdélyi magyar, aki vagy tűrte a sértegetést, vagy odasózott, tudván, hogy a rövidebbet mindenképpen csak ő húzhatja. A korrupciónál kellettt egy mellékkeresetre pályázó rendőr és kellettem én, aki vétettem és szerettem volna megúszni kedvezményesen az affért, pontosan tudva, hogy ott és akkor csak én húzhatom a rövidebbet. Túlélési technika? Ez csak magyarázkodás, de talán a körülményekhez való alkalmazkodás mégis lehetővé tette a túlélést. Azt is, hogy épen ledobhattuk előbb-utóbb a zubbonyt, azt is, hogy a jogsi zsebünkben maradt. Ettől még nem kap létjogosultságot a vesztegetés, a pult alatti manőverek… létezésük viszont tagadhatatlan. Csak remélhetjük, hogy, miként gyermekeim nem értik a kommunista párt vagy KISZ fogalmát, eljön az idő, mikor a korrupciót is csak értelmező, vagy inkább idegen szavak szótárával tudják megfejteni. Addig azonban, legalábbis úgy hiszem, nagyon sok víz folyik még le a Maroson.
-
-
Kedves Enyed Karoly mivel kep nekul van csak saccolhatok hatvan felett van mint en i! Ugy,hogy egyet-mast megeltunk ez a dolog meg vicces is mivel pont a nemzeti napon adott anyait-apait a "SZEGENY BAJTARSNAK, hogy is gondolt ilyet ? Nem tudta,hogy erre nagyon erzekenyek ?!!! Persze arra mar nem gondolnak ,hogy mi magyarok is epp oly erzekenyek vagyunk mert "OS ATYANK ATILLA es nem DECEBAL" akkor ki is a hontalan?Tisztelettel Erzsebet
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- …
- 5
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz