Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Kelet felé még mindig göröngyösebb
Kelet felé még mindig göröngyösebb indulni…
András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus Krisztus földi művének. És, amiképpen köztudomású, tagja a szentek végeláthatatlan névsorának.
És történt vala, hogy András Patra városába ment, ahol hitvitát folytatott a helyi királlyal aki, eltiporva csekély értemében minden porszemnyi nyitottságot és toleranciát, a vita végén keresztre feszíttette Andrást, úgy Krisztus után 60 évvel. És András megfeszíttetéséhez egy X formájú keresztet ácsoltatott az a király.
Azt talán csak a Jóisten tudja, miféle ihletet bocsátott a két évezreddel későbbi közlekedés-rendészekre, hogy azok Szent András keresztjét a sorompóval nem védett vasúti átjárók tartós kellékévé tegyék. Akik járatlanok a Biblia világában, nem is sejtik, hogy minden ilyen átjárónál kétezer esztendő történelem köszönti őket és figyelmeztet a megállás szükségességére. A kötelező megálláséra. Ha valakinek a fekvő X alakú kereszt fikarcnyi ifjúkori tanulmányt sem idéz és az odaguruló delikvens számára a közlekedési táblák eredelye mindössze ködös ócskavashalom, akkor még mindig segíthet az értelmezésben a Szent András-kereszt alá feklalapált STOP feliratú, agyonismert szögletes, festett lemezdarab.
Megállni, szétnézni, vonatot fürkészni, majd továbbhajtani, ha vasparipa nem közeleg.
Ha aznban eme primitív feladatsor megoldása is messze meghaladja a „kolbászért jogosítványt” vetélkedő aktuális győztesének képességeit, akkor rá bizony a helyi rend éber őrének szigora méri megérdemelt penitenciáját. A bűnbánat már nem segít, sem a bűnös hiányos nyelvtudása nem enyhítő körülmény.
Történt mindez az úr 2010 évében, néhány mérföldre a kis Magyarország határától, Nagyszalonta felé…
Szeressük egymást, gyerekek! – kiálthatta volna az egyenruhás, amint széles karlengetéssel üdvözölte a gyönyörű országa testvéri megismerésére igyekvő magyar autóst. Magyarunk széles viszontmosoly helyett, s ez is rosszhiszeműséggel fejeli meg történelmi bárdolatlanságát, inkábbb gyanút fogott és megállította járgányát az út jjobb szélén. A rendőri metakommunikáció itt véget is ért. A közeg délcegen, jelentősége teljes tudatában odavonult a letekert ablakhoz és édes anyanyelvén, a bemutatkozást elhanyagolható mellékkörülménynek minősíve, tájékoztatta emberünket a szomorú tényről, miszerint éppem megállás, sőt lassítás nélkül hajtott át egy vasúti sínpáron, melyet a gondos hatóság Szent András kivégző alkalmatosságával jelölt meg. És csóválta fontos fejét a endőr, mutogatott visszafelé a fekvő X-kereszt felé. Két percnyi szünet- és lélegzetvétel-mentes szónoklat után, talán észlelve a sofőr bárgyú mimikáját, elhallgatott. Aztán hangszínt váltott: tud valamelyikük románul?
Kizökkentem az anyósülésen a tét nélkül szemlélődő kibic hálás szerepéből. A hatóság láthatóan megkönnyebbült, hogy végre valamelyik ázsiai hordamaradékkal szót érthet. Közölte velem, hogy elveszi a jogsit és még meg is bírságol. Ja, és micsoda felelőtlenség áthajtani stop nélkül a vasúton két gyerekkel a hátsó ülésen, ejnye-bejnye, a teremburáját meg a fűzfánfütyülőjét!
Imígyem bűnben fogantatva, megalázva, porba döngölve, ráadásul az elkövetés tényét vitatni képtelen állapotban, az úr segítséget küldött immár kevésbé kibicszerű maradék elmémbe. Szólt hozzám: „emlékszel? Mindig mindent el lehetett intézni… Személyibe felejtett bankóval, üveg piával, doboz cigivel…
Mély bűnbánattal fakó arcomon könyörgőre fogtam. Igaza van, figyelmetlenek voltunk, jogos a feddés, a bírság is jó lecke lesz, csak a jogosítványt hagyja meg régi, jól bevált helyén.
A tábornok úr (rangját, nevét nem tudtuk, gondolom, ezért a megszólításért nem sértődik meg) felnézett a bárányfelhős égre, végigsöpört fátyolos tekintete a kátyúszőtte szürke úton, majd odahajolt az ablakhoz: kétszáz a kamat! És, ahogyan érkezett, ugyanolyan peckesen visszavonult a túloldalon hátországot biztosító szolgálati gépjárműhöz.
Összeszedtük a „kamatot”, odajárultunk az úr asztalához és remegő kézzel helyeztük áldozatunkat a félig kinyújtott kézbe.
Jogsi maradt, nyugta maradt érintetlenül a kékvillogós szekérben.
Áldozatunk elfogadtatott s „vigyázzanak az úton!” gondoskodó elbocsátó, szép üzenettel szabad továbbhaladásunk megengedtetett.
Most már büszkén tarthatjuk magunkat az unió rendfenntartó erői romániai alosztálya támogatóinak. Szerény mértékben bár, de hozzájárulhattunk ahhoz a kompenzációhoz, mely a romániai anyagi megszorítások, bércsökkentések miatt a rendőri zsebek űrjét hivatott legalább részben betölteni. Mi megúsztuk, rendőrünk gazdagodott némiképpen, elmletileg szimbiotikus viszonyt építetünk egy porlepte közút szélén. Csakis a békés egymás mellett élés és a jószomszédi viszony vezérlő csillaga alatt.
Azóta sok folyó áradt s apadt… Románia schengeni övezethez való catlakozását unió atyánk s parancsolónk elhalasztotta. Sok más kifogás mellett azért, mert sólyomszemű főhivatalnokai aggasztónak látták a korrupció mértékét az aspiráns országban, s ezáltal kétségesnek Európa külső határainak hatékony védelmét. Szerintük, ha már nem egy személyiben felejtett bankó, üveg pia vagy egy doboz cigi, de megfelelő mennyiségű bankó megfelelő helyen és megfelelően diszkréten kinyújtott tenyérbe csúsztatva, minden tisztességes, becsületes ajtót ki bír nyitni ott. Alsó, felső szinten.
Micsoda alaptalan rágalom! Egy olyan országról, melyben még a legsötétebb s leghideebb egyházellenes kommunista években is megtartotta a törvény szövege az elnevezést: Szent András kereszt.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Enyed Karoly Március 5, 2011, 12:46pm
-
Kedves Erzsébet! Bejegyzéseit olvasva, régmúlt idők homályába vesző emlékeim tömkelegéből, jópár vissza köszönt és most egyet közűlűk megprobálok leirni röviden :
- Történt sok évtizeddel ezelőtt agusztus 23-án: ( Románia -volt- nagy nemzeti ünnep napja), kaszárnya, ünnepi ebéd elötti szabad program, bzzz-t játszottunk a szakaszban, hogy gyorsabban teljen az idő. Csintalanságunk célpontja egy nagydarab moldovai társunk volt, nem csak nagy, de kissé melák is, minek folytán ő volt a játék állandó szenvedő alanya. Megunván, hogy mindig ő a hunyó, mivel én voltam hozzá a legközelebb, az édesanyámat emlegetve, lökött egyet rajtam. Ezt lenyeltem, mondván, hogy fejezzük be, mert eltalál dúrvulni a dolog! Erre Ő, alighanem vérszemet kapva le BOZGOR-ozott.Jelentése: HAZÁTLAN! Itt szakadt el nálam a cérna és már ült is a kemény ökölcsapásom az állcsúcsán, minek következtében eldőlt, mint a zsák pityóka. (Kemény öklű tankos gyerekek voltunk!)
Mit ad Isten? Szól is az ebédhez sorakozót jelző kürt és abban a pillanatban megjelenik a szólgálatos tiszt, egy Török nevezetü százados. Látva, hogy az egyik katona vizszintesen áll, rövid helyzetjelentést kér, minek következtében, töllem félméterre órditja a képembe, habzó, fröcskölő szájjal, hogy : "Te trimet la batalionul disciplinar! Maghiarii bat pe romanii in ziua nationala a romaniei!" ( Büntető századba küldelek! Románia nemzeti ünnepén a magyarok verik a románokat).
Hogy boldogságom még nagyobb legyen, jött ki az ebédlőből a zászlóalj parancsnok. Jelentenem kellett neki a történteket. Nem hallgattam el a bozgorozást, mint kiváltó okot. Fennhangon kérdezte a Szakasztól, hogy : Igy történt-e?. A válasz egyhangú és erőteljes -Igen! - volt.
Elrettentő példaként az én aznap délutáni ünnepi kimenőmet felfüggesztette a parancsnok és Vartolas pedig öt órán át gondolkozhatott a szobafogságban azon, hogy mit is jelent a Bozgor szó?
Az eset érdekessége az, hogy mindkét tiszt neve Alexandru volt, csak az egyik Török A. a másik pedig Memeris A.
A tanulságot pedig mindenki értelmezze tetszése szerint!
-
Hozzászólt gyuge erzsebet Március 5, 2011, 12:44pm
-
Magaval az irassal nem volt semmi bajon szepen meg van irva eppen ezert olvasgatom es on Ferencz nagyon kedves sot mondhatom uriember modjan probalja megmagyarazni ezen dolgokat,viszont jo magam eleg nehezen tudom turtoztetni de hagyjuk ennyibe ugy se mi fogjuk megvaltoztatni e vilagot hacsak az "Ur Isten" be nem segit Nagy tiszteletel Gyuge Erzsebet
-
-
Kedves Ferenc ha megjegyzese nekem szolt bocsanat nem volt szandekomban megbantani!Viszont magyar leven romanok kozott Romaniaba lakom es ezen dolgokat eloben tapasztalom.Peldanak okaert emlitenem a hires "DEVA VAR"-at amit nem reg veltem latni ! Mely szerintuk "muve a hires decsebalnak" Temesvari magyar letemre magasra hagott a cukrom elment kedvem a kirandulastol egy idore! Ez a teny ugy hangzik mintha azt allitanak,hogy Betlen Gabor roman szarmazasu lett volna ! Ahogy elnezem kedves, baratsagos, nyugot arcat Ferenc mindeg ilyen higgadt?Akar csak az en ferjem de en pont elevensegembol szollok!
-
Hozzászólt Cseh Tamás Március 4, 2011, 9:17am
-
Kedves Alpár!
-Jó a cikk,pozítiv az olvasók hozzáállása és IGEN,olvassuk egymást és VÉLEMÉNYEZZÜK.
De azért csak szerényen. Ne bizza el nagyon magát,mert annak jó vége nem lesz.
-Ne felejtsük el,hogy Traian és Decebal leszármazottjai.Mit lehet elvárni tőlük.
De azt azért még csenben megjegyzem,hogy jobban összetartanak mint a magy.-ok.És ez szégyen ránk nézve (és itt nem az erdélyiekre gondolok,mert szerintem ők is összetartanak-lásd a sok hozzászólást is,a hozzáállást).
-További minden jót kívánok az itt jelen lévőknek.
-
-
Na ezt tudtam ide irva meg is mosolyogtam holott siralmas e helyzet ! Romania 100 ev mulva is ilyen marad mert a benne lakok szuletesuktol ilyenek voltak es lesznek is nem fognak soha megvaltozni!
-
Hozzászólt Kercsó Alpár Március 3, 2011, 12:11pm
-
Kedves Erzsébet, természetesen tegezzen nyugodtan, és köszönöm az elismerést, a biztatást. Időnként az volt az érzésem, olvasva a számos hozzászólást, hogy a téma, a közzétett kis írás, túlnőtt önmagán és nem voltam biztos abban, hogy ez jó, hogy ez lett volna a cél. Nagyon kérem önt és mindenkit, ne vegye nagyképűségnek, de mintha ez az apró és jelentéktelen jegyzet elérte volna a művészet non plus ultrá-ját, azaz önálló életre kelt a „mű”. És vonattak le néha igen messzire mutató következtetések belőle, és alakultak kisebb viták fölötte. Szerintem ez mind-mind jó dolog, azt mutatja számomra, hogy olvassuk egymást, érdekeljük egymást, és a legdrágább kincsünkből, az időnkből áldozunk egymásra. Köszönöm mindenkinek a figyelmét és a rám szánt perceket!
Van egy néhány évvel korábbi történetem, de unalmas lenne azt is odabiggyeszteni a blogba, akkor is, ha kissé más aspektusból közelíti a román rendőr lelkét, s persze, a miénket is. Talán később…
Egy prózai észrevétel: tudomásom szerint a román rendőr kényelmesen bevonhatja a magyar jogosítványt, majd azt átadják idővel a magyar rendőrségnek, természetesen a megfelelő penitencia teljesítése után, onnan lehet rengeteg idő és hercehurca után visszaszerezni. Hál’ stennek ez ügyben nincs személyes tapasztalatom, ezért senki ne kezelje tényként állításom.
-
Hozzászólt Márkusz Uszkay Erzsébet Március 3, 2011, 11:19am
-
Ùgy érzem Alpár ez a rendör "ügy" sok levelezöt megmozgatott, s azt is gondolom, hogy bizonyus mélyebbre nyúló problémák kerültek színre, telán ezért úgy látom mégis jó volt, hogy elinditottad ( tegezhetlek ? ).Hogy kölföldön kellemes élmény volt a hatóság jóindulatú viselkedése is igazolja " lehet igy is..." Megnyugtató, hogy igazából nem is volt hiábavaló az egész eszmefuttatás, a TÉMA kapcsán - most már meg vagyok erröl gyözödve, s gratulálok Neked, remélve, még sok jó észrevételedet fogod közölni, ami kapcsán sok
- esetleg külföldön élö - különbözö magatartásu ember gondolkodását ismerhetjük meg.
Tisztelettel üdvözöllek Erzsábet
Talán ezért próbáltam hozzászólásomat összekapcsolni 2 évt´zede történt erdélyi útammal, mert nem hittem el, hohy semmi változás nem történt azóta sem.
-
-
Kedves hozzászólók!
Már egy ideje fontolgatom,hogy megint hozzászólók a hozzászólásokhoz.
Mivel úgy érzem én is érintve vagyok a hozzászólásokban,ezért próbálok reagálni bizonyos dolgokra,megjegyzésekre.
Azzal kezdeném,hogy egy írás nem biztos,hogy vissza tudja adni azt amit gondola vki,azt amit szeretne a szerzője.
(ezt most alátámassza az is,hogy többféleképpen értették többen).
Van benne fontos dolog és körítés,ami azért szükséges,hogy érthetőbb legyen az egész.De ugye,ha az olvasó a körítésből emel ki(tart) vmit fontosnak ,megváltozik az értelme.
Részemről a leírásokban,azt próbáltam leírni,hogy jártam több esetben,milyen körülmények között akartak megbüntetni(szerintem jogtalanul).Itt az volt nekem a FONTOS,hogy egyik esetben sem jártak el szerintem helyesen,jól,becsületesen a rom. rend őrei. Az lett volna a helyes,ha igazolják,hogy mennyivel megyek pld.-ul.
Azért szólok hozzá a cikkekhez(gondolom legtöbben),hogy egy kis plusszt adjak a közösségünknek(“Erdélyi magyarok a világban”) ,remélem ez sikerül. Vmi cask akkor működik,ha működtetik.Azt hiszem a szerzőknek is jól esik,lendületet ad,ha megkapják tőlünk azokat a dícsérő hozzászólásokat amiket megérdemelnek.
Reagálnék egy pár korábbi hozzászóláshoz is(remélem senki nem sértődik meg,mert nem célom,hogy bárkit is megsértsek).
*Erzsébet -én em feszegettem a megvesztegetési formákat,cask leírtam milyen piszokságokat észleltem
- a rend őreit már nem kell tanítani rosszra,ők már túl sokat tudnak
-én senkit nem ismerek itt,ezért nem tartozom az összeszokott társasághoz,de ez nem is szükséges ahoz
hogy ezt azt leírjak
*Enikő -én sem vagyok hive a korrupciónak és szerintem innen sokan nem
*Alpár -egyetértek ,hogy
“nincs abban semmi rossz, ha ilyesfajta erdélyi „kalandokról” mesélgetünk, akár a nemzeti
összetartozás korszakában is, ugyanis – a hozzászólások szerint – egyáltalán nem megosztásról,
széthúzásról esik szó. Egyfajta sorsközösségről, ami kénytelen-kelletlen vagy néha tudatosan
vállalva összeköt bennünket. „
-az utolsó hozzászólása is jó,egyetértek velee,talán annyit tennék hozzá,hogy nyugaton a rend őrei
élnek a hatalmukkal,keleten meg visszaélnek vele
-
-
Erzsébetnek… Bajorországban előre lefoglalt szállásunkat kerestük, kissé tétován. Lehajtottunk az autópályáról, egy sötét Opel Vectra szorosan követett, aztán megelőzött, hátsó szélvédőjén felvillant a Rendőrség, megállni lámpa. Félreálltunk, a Vectrából, ami külsőleg tökéletesen civil, jelzés nélküli kocsi volt, kiszálllt egy civiruhás férfi, odajött hozzánk és bemutatkozás után az iratainkat kérte. Miután német nyelvtudásunk a döcögős szintet sem súrolta és angolul válaszoltunk neki, a férfi kapásból angolra váltott (tökéletesre!), elmosolyodott és bátorítóan nyugtatgatott, riadt arcunkat látva, hogy nem kell félni, ez csak rutin ellenőrzés. Megnézte az aktákat, megkérdezte, hová tartunk, majd udvariasan elköszönt és további jó utat kívánt.
(Olaszországban megálllított egy rendőr egy kis falu határában, benézett a kocsiba, zélesen elvigyorodott, és közölte, hogy köszöni látogatásunkat s kéri, engedjük meg, hogy a település nevében a kocsiban ülő hölgynek átadjon egy szál virágot, hiszen náluk valamilyen ünnep van éppen.)
Talán ő sem értette, mint Erzsébet a romániai zsebes eljárásokat, hogy miért ijedtünk meg, ha semmilyen szabálytalanságot nem követtünk el.
Miért is? A bejegyzéshez fűzöttt hozzászólások talán megvilágítják a magyarázatot. Mert ittt, keleten, gyakran Magyarországon is, Romániában is, ahhoz szoktunk, hogy a rendőr bármikor, bármiért megbüntethet, akár igaza van, akár zsebre dolgozik, akár csak a kiszabott bevételi tervet akarja teljesíteni. Megszoktuk, hogy a rendőrrel szemben csak kötelességeink lehetnek, jogaink alig vagy egyáltalán. Meg azt is, hogy a rendőrnek mindig igaza van, akár vétettünk, akár nem. Kicsit talán még élnek sokunkban a szocialista Románia rendőrei is, élet-halál urai, és élnek még az akkor rögzült reflexeink is. Talán még nem itatott át bennünket eléggé a demokrácia illata/szaga, jogaink ismerete és gyakorlásuk bátorsága. Inkább bukkannak elő a múltban tanult védekező mechanizmusok, közöttük a „nem lehetne valahogyan elintézni?” is. Lehet, hogy ez bűn, lehet, hogy tényleg változtatni kellene rajta, de azt hiszem, hosszú méga hágó, melyen az Európában régebbről őshonos mentalitások közénk költöznek. Közénk, átlagpolgárok, autósok, de elengedhetetlenül a rend éber őrei közé is. Az kevés, hogy felelősségét és következményeit vállaljuk tetteinknek, kihágásainknak, az is szükségeltetik, hogy a rendőr elsősorban szolgáljon, ne uralkodjon. Uralkodni vannak ott mások, és vannak bőven elegen.
-
Hozzászólt Tállai Enikő Március 2, 2011, 9:03pm
-
Levente köszi a tájékoztatást. :)
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz