Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Kelet felé még mindig göröngyösebb
Kelet felé még mindig göröngyösebb indulni…
András apostol egyike volt a tizenkét tanítványnak, akik szem- és fültanúi lettek Jézus Krisztus földi művének. És, amiképpen köztudomású, tagja a szentek végeláthatatlan névsorának.
És történt vala, hogy András Patra városába ment, ahol hitvitát folytatott a helyi királlyal aki, eltiporva csekély értemében minden porszemnyi nyitottságot és toleranciát, a vita végén keresztre feszíttette Andrást, úgy Krisztus után 60 évvel. És András megfeszíttetéséhez egy X formájú keresztet ácsoltatott az a király.
Azt talán csak a Jóisten tudja, miféle ihletet bocsátott a két évezreddel későbbi közlekedés-rendészekre, hogy azok Szent András keresztjét a sorompóval nem védett vasúti átjárók tartós kellékévé tegyék. Akik járatlanok a Biblia világában, nem is sejtik, hogy minden ilyen átjárónál kétezer esztendő történelem köszönti őket és figyelmeztet a megállás szükségességére. A kötelező megálláséra. Ha valakinek a fekvő X alakú kereszt fikarcnyi ifjúkori tanulmányt sem idéz és az odaguruló delikvens számára a közlekedési táblák eredelye mindössze ködös ócskavashalom, akkor még mindig segíthet az értelmezésben a Szent András-kereszt alá feklalapált STOP feliratú, agyonismert szögletes, festett lemezdarab.
Megállni, szétnézni, vonatot fürkészni, majd továbbhajtani, ha vasparipa nem közeleg.
Ha aznban eme primitív feladatsor megoldása is messze meghaladja a „kolbászért jogosítványt” vetélkedő aktuális győztesének képességeit, akkor rá bizony a helyi rend éber őrének szigora méri megérdemelt penitenciáját. A bűnbánat már nem segít, sem a bűnös hiányos nyelvtudása nem enyhítő körülmény.
Történt mindez az úr 2010 évében, néhány mérföldre a kis Magyarország határától, Nagyszalonta felé…
Szeressük egymást, gyerekek! – kiálthatta volna az egyenruhás, amint széles karlengetéssel üdvözölte a gyönyörű országa testvéri megismerésére igyekvő magyar autóst. Magyarunk széles viszontmosoly helyett, s ez is rosszhiszeműséggel fejeli meg történelmi bárdolatlanságát, inkábbb gyanút fogott és megállította járgányát az út jjobb szélén. A rendőri metakommunikáció itt véget is ért. A közeg délcegen, jelentősége teljes tudatában odavonult a letekert ablakhoz és édes anyanyelvén, a bemutatkozást elhanyagolható mellékkörülménynek minősíve, tájékoztatta emberünket a szomorú tényről, miszerint éppem megállás, sőt lassítás nélkül hajtott át egy vasúti sínpáron, melyet a gondos hatóság Szent András kivégző alkalmatosságával jelölt meg. És csóválta fontos fejét a endőr, mutogatott visszafelé a fekvő X-kereszt felé. Két percnyi szünet- és lélegzetvétel-mentes szónoklat után, talán észlelve a sofőr bárgyú mimikáját, elhallgatott. Aztán hangszínt váltott: tud valamelyikük románul?
Kizökkentem az anyósülésen a tét nélkül szemlélődő kibic hálás szerepéből. A hatóság láthatóan megkönnyebbült, hogy végre valamelyik ázsiai hordamaradékkal szót érthet. Közölte velem, hogy elveszi a jogsit és még meg is bírságol. Ja, és micsoda felelőtlenség áthajtani stop nélkül a vasúton két gyerekkel a hátsó ülésen, ejnye-bejnye, a teremburáját meg a fűzfánfütyülőjét!
Imígyem bűnben fogantatva, megalázva, porba döngölve, ráadásul az elkövetés tényét vitatni képtelen állapotban, az úr segítséget küldött immár kevésbé kibicszerű maradék elmémbe. Szólt hozzám: „emlékszel? Mindig mindent el lehetett intézni… Személyibe felejtett bankóval, üveg piával, doboz cigivel…
Mély bűnbánattal fakó arcomon könyörgőre fogtam. Igaza van, figyelmetlenek voltunk, jogos a feddés, a bírság is jó lecke lesz, csak a jogosítványt hagyja meg régi, jól bevált helyén.
A tábornok úr (rangját, nevét nem tudtuk, gondolom, ezért a megszólításért nem sértődik meg) felnézett a bárányfelhős égre, végigsöpört fátyolos tekintete a kátyúszőtte szürke úton, majd odahajolt az ablakhoz: kétszáz a kamat! És, ahogyan érkezett, ugyanolyan peckesen visszavonult a túloldalon hátországot biztosító szolgálati gépjárműhöz.
Összeszedtük a „kamatot”, odajárultunk az úr asztalához és remegő kézzel helyeztük áldozatunkat a félig kinyújtott kézbe.
Jogsi maradt, nyugta maradt érintetlenül a kékvillogós szekérben.
Áldozatunk elfogadtatott s „vigyázzanak az úton!” gondoskodó elbocsátó, szép üzenettel szabad továbbhaladásunk megengedtetett.
Most már büszkén tarthatjuk magunkat az unió rendfenntartó erői romániai alosztálya támogatóinak. Szerény mértékben bár, de hozzájárulhattunk ahhoz a kompenzációhoz, mely a romániai anyagi megszorítások, bércsökkentések miatt a rendőri zsebek űrjét hivatott legalább részben betölteni. Mi megúsztuk, rendőrünk gazdagodott némiképpen, elmletileg szimbiotikus viszonyt építetünk egy porlepte közút szélén. Csakis a békés egymás mellett élés és a jószomszédi viszony vezérlő csillaga alatt.
Azóta sok folyó áradt s apadt… Románia schengeni övezethez való catlakozását unió atyánk s parancsolónk elhalasztotta. Sok más kifogás mellett azért, mert sólyomszemű főhivatalnokai aggasztónak látták a korrupció mértékét az aspiráns országban, s ezáltal kétségesnek Európa külső határainak hatékony védelmét. Szerintük, ha már nem egy személyiben felejtett bankó, üveg pia vagy egy doboz cigi, de megfelelő mennyiségű bankó megfelelő helyen és megfelelően diszkréten kinyújtott tenyérbe csúsztatva, minden tisztességes, becsületes ajtót ki bír nyitni ott. Alsó, felső szinten.
Micsoda alaptalan rágalom! Egy olyan országról, melyben még a legsötétebb s leghideebb egyházellenes kommunista években is megtartotta a törvény szövege az elnevezést: Szent András kereszt.
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Kovács Levente Március 2, 2011, 7:46pm
-
Kedves Olvasok!
Nekem nem megy az ugyeskedes, pedig Erdelyben nevelkedtem... Utalom is az orszagot amiatt, hogy a rendortol a gyogyszertarig mindent csak csuszopenzzel lehet intezni... A rokonok meg azt mondjak, hogy alkalmazkozdni kell mert nem en fogom megvaltoztatni a roman polgarok gondolkodasat...
Es lassan ugye kezdek igazat adni nekik, fokent azutan, hogy nekem is volt szerencsem a rendori igazsagszolgaltatashoz...
Az ugy tortent, hogy magyar rendszamu autoval gyakran jarok Romaniaban es egyik szep vasarnap delutan Kolozsvar kozpontjaban a godroket kerulgetve megalltam a piros jelzesnel ugy 20-30 centivel tullogva az ut kozepet jelzo dupla zarovonalon. Nem sokkal kesobb nagy csattanas kisereteben egy mentoauto allt meg mellettem. Felre huztunk es mindenki magyarazta a magaet... A roman sofor kerdezte, hogy megegyezunk-e, en meg mondtam, hogy dupla zarovanal tuloldalan jott hangjelzesek nelkul forgalommal szemben, igy nemigen kell egyezkedni...
Vegul megerkezett a rendor, elmentunk a rendorsegre, leirtuk a tortenteket... Meg rajzot is keszitettunk :-) Alairtuk a jegyzokonyvet amiben az allt olvashatatlan irassal, hogy nekem jott a mentoauto aki "kuldetest" teljesitett... Annak nem tulajdonitottam nagy jelentoseget, hogy a rendor azt alitotta, hogy hetvegen nem szabad a mentonek fenyjelzest hasznalni mert zavarja a lakosokat... Gondoltam majd a biztositotarsasagok figyelembe veszik a torvenyt es azt amit leirtunk...
Hat azota kiderult az, hogy teged mint kulfoldit meg a biztosito sem kepviselhet a kesobbiek soran es ha perre kerul a dolog azt veszik csak figyelembe amit a rendor leirt es nem azt amit a felek nyilatkoztak...
Azota is sokszor figyelem a mentoket hetvegen ahogyan szirenaznak Kolozsvaron es mindeg eszembe jut az a hetvege amikor nem kellett szirenezni a mentoautonak... Igy vegul is csak azt a tanulsagot vontam le, hogy ha mar nem tudok korrumpalni, nem irok ala semmit Romaniaban, csak ugyveddel valo konzultalas utan :-) A kulfoldi jogsi elvetele meg ha jol tudom nem torvenyes, ha meg megis megtortenik, majd jelentem, hogy elloptak Romaniaban :-)
Ennyit a roman rendorokrol... Azert ha lehet igyekszem ezutan kevesebbet is menni arrafele...
-
Hozzászólt Tállai Enikő Március 2, 2011, 4:46pm
-
Kedevs Erzsébet!
Szeretném ha ebben a történetben nem kerülnének a dolgok "összemosásra". Nagyon szép dolog az erdélyiek megsegítése, akár tárgybeli adományok formájában is; azt hiszem, hogy rajtad kívül még számos erdélyi magyar teszi csenben a világban és Magyarországon is (köztük lehet, hogy még én is). :))
-
Hozzászólt Márkusz Uszkay Erzsébet Március 2, 2011, 4:01pm
-
Nem is tudom mit szóljak hozzá. Azt hiszem most már értem , hogy az igazoltatási élményeket , korrupcós eseteket diplomatikusan intézték a hozzászólók, s talán ez a helyes út. Túl rég élek Németországban, hogy ezt a "módszert" megtanulhattam volna, hiába nevelkedtem Erdélyben.Köszönöm Alpár, hogy felhívtad rá figyelmemet. Ami az én magyarországi rendör-ügyi reakcióm volt - ha ezt más írta volna le - nem tartanám volna másnak, csupán egy dühös ember méregkitöltésének, hogy "na hát, megállj, ráteszek én egy lapáttal a te mocsokságodra, hátha megijedsz" S az ember ezt inkább humorosan, védekezésböl teszi, de nem ijed meg. Hát erröl ennyit, Enikö, talán félreértettél. Különben kersztény, hívö ember vagyok, s a leírtakból is inkább azt szürhetted volna ki, hogy Erdélyben igyekeztem mikor nagy szó volt segéllyel megrakott autókkal, veszélyt nem ismerve, boldogan igyekezni, nagyon sok alkalommal (199o-töl), napokig vezetve célba érni. Akkor én Stékelyfold háromszéki gyulekezeteinek segélyszállétmányaiért feleltem, itteni gyülekezetünk részéröl, s azok részbeni leszállításában tevékenykedtem. Ezt csak hittel és szeretettel lehetett végezni, s ennek aztán semm köze a hazugsághoz, viszont van valami kevés az emigráns magyarok összefogásához.
-
-
Kedves Erzsébet!
Nem vagyok híve a korrupciónak, ezt leszögezném. De idegen országban - (csak) magyar állampolgárként - nem hiszem, hogy sok esélyem lenne a bírságoló rendőrrel szemben, ha ő azt mondja, hogy X összeget kér az elkövetett közlekedési kihágásért. Nem mondhatom neki, hogy még "chitanta"-t is kérek... Nekünk is végül azt mondta, hogy mehettünk volna Bukarestbe a jogosítványért (ha nem rendezzük le vele). Ez nem tudom jogilag mennyire megalapozott; tényleg, ha valaki tud erről bővebbet, akkor légyszí írja meg, hogy egy magyar jogosítványt pl. Romániában bevonhatnak-e, kisebb kihágás esetén? Már csak az elkövetkezőkben való tájékozottság miatt is... :)
Erzsébet, azért azt a tényt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy milyen jól kivágtad magad a magyar rendőrnél a "belügy bünügyi oszályán lévő nagybácsival". Ez igaz nem megvesztegetés volt, hanem hazugság! Vagyis a korrupciónak egy másik formája, amikor a "valakinek a valakije " érvényesül. :))
-
Hozzászólt Kercsó Alpár Március 2, 2011, 2:14pm
-
Kedves Erzsébet! Tudod, nincs abban semmi rossz, ha ilyesfajta erdélyi „kalandokról” mesélgetünk, akár a nemzeti összetartozás korszakában is, ugyanis – a hozzászólások szerint – egyáltalán nem megosztásról, széthúzásról esik szó. Egyfajta sorsközösségről, ami kénytelen-kelletlen vagy néha tudatosan vállalva összeköt bennünket. Az itt leírt sztorik a mai erdélyi (és romániai) valóságról szólnak, és mindnyájan megtanultuk saját bőrünkön, hogy azt a valóságot hangzatos szólamokkal, erkölcsi prédikációkkal igen nehéz megváltoztatni.Élni, közlekedni viszont kell, s ha a körülmények adottak, akkor nagyjából úgy tehetjük, ahogyan itt is olvasható. Egyetlen erdélyi vagy oda látogató sem kérte a híres román korrupciót, de kizárólag ő látja kárát annak, ha valamennyire nem alkalmazkodik a „bitorlók” által ráerőszakolt rendszerhez. Azt pedig, ha jól sejtem, kedves Erzsébet, te sem szeretnéd. Néha a mindennapok egyszerű pillanatai jobban összehoznak bennünket, mint bármiféle felülről elrendelt magasztos szándék. Amivel, természetesen, nagyon egyetértek, mikor a magyarok együvé tartozásáró van szó. Már csak az a kérdés, hogyan jutotttunk a 1000 jó román lejért nemes és becsületes lelkét eladó dák rendőrtől az összmagyar eszméig?
-
-
Ez furcsa dolog számomra hogy ert a megvesztegetési témát mindenki mennyire feszegeti. Mért csináljátok kedves erdélyiek,, TI tanítjátok ezeket a tudatlan rendöröket a korupcióra ? Nekem aki imádom Erdélyt megfoghatatlan, hogy ezt a bagatal ügyet ilyen formán intézitek. Bocs a tegezödésért, de úgy tünik egy összeszokott társaság vagytok, akik az útmenti ügyeiteket egyformán intézitek. Nem akarok senkit se megsérteni innen a távólból, de nem hiszem , hogy igazatok lenne, hiszen pont most van az nemzeti öszefogás korszaka többek közöt a korrupció ellen. Vagy EZ nem tartozik ide ?? Tévedek ? Ti cselekedtek helyesen ? èn nem ezt tanultam az iskolában és az egyetemen otthon Erdélyben 45 évvel ezelött.
-
Hozzászólt Cseh Tamás Március 2, 2011, 12:59pm
-
Köszönöm a bíztatást.Már 32 éve nekem is megvan a jogosítványom.Hát hol is kezdjem? Belevágok a közepébe:
Hát az úgy volt,hogy Mo.-ról mentünt hazafelé és vhol Kolozsvár és MVásárhely között megállított egy rendőr bácsi,hogy gyorsan hajtottunk.Hogy mennyire azt nem mondta,meg sem mertem kérdezni.
Én vezettem,de azt sem tudom,hol álltunk meg(melyik helységben vagy utána,vagy előtte?)jobbra egy nagyobb téren,de hogy helységen belül vagy kivül voltunk-e azt nem tudom.
Ehez hozzátartozik,hogy már egy jó pár órája utaztunk (kb. 6-7 órája),meleg is volt,semmi gyanusat nem láttam(rendőrautó,stb),senkit nem jelezte,hogy kinn lennének a rendőrök.
Könnyű helyzetben voltam úgymond ,mert lejem nem volt,Váradon tankoltunk ,elköltöttük az összes rom. pénzünket.
Nem sok rom. pénzzel szoktunk hazaindulni szüleinkhez.
Mondtam a rend őrének,hogy ne írjon nekem semmilyen papírt ( igazolást- ugyanis a feleségem ott ült mellettem,nem kellett külön igazoljam a kiadást) ,ill. mondtam neki,hogy rom. pénzem nincsen ,ezért ha jó lesz,akkor Ft.-ban fizetek(mint a katonatiszt) . Megajánlottam egy ezrest és ez elég is volt eme kihágásért (gyorsan mentem állítólag).
Dolgunk végeztével mi mentünk tovább ,örültünk. A mondás is azt mondja “minden jó,ha jó a vége” és ezt mi jó végnek láttuk(végül is lehetett volna rosszabb is)
-
Hozzászólt Enyed Karoly Március 2, 2011, 12:01pm
-
Kedves Tamás!
Kösz a hozzászólását! Bátoritom, hogy az esetét irja le bátran, mert biztosan van tanulság tartalma. Válalni kell azt a rizikót, hogy nem mindenkit érdekel, esetleg untat, dehát ez nagyon természetes. Nekem is rengeteg országúti sztorim gyült össze az 5o év aktiv vzetés ideje alatt. Talán párat majd le is irok.
Üdvözlöm!
-
-
eggy=egy -nem tudom hogy került oda 2db "g" betű
-
-
Kedves Károly,nekem is tetszett,hát kellett egy kis merészség hozzá.
-Én Rom.-ban ott látom néha a bajt,hogy sokszor nem is lehet tudni,hogy az ember helységen belül vagy kivül van,mivel vagy nincsen tábla a helységből kifelé menet,vagy már az újonnan épített házak túl lógnak a helység határon.dehát ez van,ezt kell szeretni.Lenne még eggy ideillő történetem,de nem untatom a kedves olvasókat.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz