Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Koppan a semmi

A férfi kopott kabátban sétált a sírok között. Órák óta. Cipőjét már átáztatta a harmat. Órája nem volt, de pontosan tudta, mindjárt itt a reggel. Hozza magával a bűntudatot. Egy sír mellett megállt, csak nézte, majd halkan sírni kezdett. Ő csak egy átlagos férfi volt, egy átlagos gyásszal. De azt senki sem tudta, hogy ez a férfi az idő áldozata, és már örökké a bűntudat foglya. Alkoholista. Nem volt számára tér és idő, nem volt értelem, ha tele volt a pohár. Édesanyja szavait sem hallotta, pedig ő már érezte a halál szelét, tudta, hamarosan mennie kell. Az alkoholos gőz lassan párolgott. Mire a férfi tiszta inget talált és elindult édesanyjához a kórházba, már késő volt. „Egy órája halt meg. Nagyon várta magát. Kínlódott.” Hasítottak a nővér szavai. „Mama, többé nem iszom”- mondta a férfi, aki most inkább volt gyerek. De a mondatot csak a falak verték vissza, és az üres ágy. Csend volt, csak az óra mutatója kattogott. Az idő ment tovább…

Megtekintések: 453

Tetszik

30 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt gyuge erzsebet Május 3, 2012, 3:25pm: A mama sajnos elment a fia maradt keseru szajizzel. A kerdes,hogy ezutan betarja-e adott szavat vagy tovabb is a pohar lesz az elso helyen.

Hozzászólt Benczi Boglárka Április 28, 2012, 9:52am: Köszönöm szépen Mindenkinek a hozzászólásokat, nagyon boldoggá tesztek!:)

Hozzászólt Gebora István Április 25, 2012, 5:59am: Mindannyian használunk feszültségoldó " szereket " , de nem mindegy, hogy milyent.Hiszen ilyen a színház, a könyv, a zene, a tánc, az alkotás( számomra pl a festés ) Alternatívát kell mutatni az alkohol és a drog világába menekülőknek, és főleg az ifjúságnak, mert számomra egy alkoholista megtérésénél fontosabb, hogy ne termelődjön újra és újra az elherdált életek világa. A naponta állandóan ránk zúduló kultúrmocsok aktív "fogyasztóvá" és modern "rabszolgává" kívánja igázni a jövő nemzedékét is . Tegyünk ellene !

Hozzászólt Nagy Mária-Edit Április 24, 2012, 11:39pm: Egy pillanatkép, mégis benne van egy egész élet, sőt kettő. Nagyszerű írás, ha még oly rövid is! Gratulálok, Bogikám! Jó szemed van, látsz is vele!

Hozzászólt Denezsi Matild Április 24, 2012, 8:16pm: Gyönyörű, tömör, szomorú jellemzés. Szegény édesanyja!

Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 24, 2012, 6:09pm: Mindenkire másképp hatnak a lelki megrázkódtatások. Van, akit kijózanítanak, van, akit még mélyebbre löknek. Nincs két azonos helyzet, két egyforma emberi sors.

Hozzászólt László József Attila Április 24, 2012, 4:04pm: Igen!Ez így van.Volt egy ismerősöm aki a játék gépek rabja volt.Akkoriba lehetett 23 éves és a beteg nagypapája kérte hogy vigyen neki egy csomag cukorkát mert kívánja de az unoka először arra gondolt játszik egy kicsit a papa meg várhat...de az idő múlt...olyan dél körül az édesanyja hívta telefonon hogy a nagypapa meghalt.Szegény srác egész végig csak azt mondogatta:"nem kért mást csak egy csomag cukorkát...de én nem vittem neki..."Azóta sajnos végleg lezüllött.

Hozzászólt Kákonyi Csilla Április 24, 2012, 1:50pm: Hatalmas dráma sűrűsödik ebbe néhány soros kis írásba! Gratulálok!

Hozzászólt Nagy Kata Április 24, 2012, 12:33pm: Ügyeees:) Igen, az "ellesett" pillanatok a legőszintébbek. Amikor pedig leírjuk, a legfájóbbnak. De ez a szép a születésben, a fájdalom és a csoda fura kis keveréke. Gratula, Bob:)

Hozzászólt Dr. Csuták János Április 24, 2012, 10:31am: Sokáig lehet vitatkozni; ismertem egy embert, aki húsz évig masszív alkoholista volt, majd egy megrázó élmény hatására a következő negyven évre kijózanodott, úgy, hogy egy csepp alkoholt nem vett a szájába.Persze, számos ellenpélda is létezik, sajnos. Én magam nem szeretem az alkoholistákat, de létüket nem lehet nem tudomásul venni. Meg azt, hogy ők is emberek, lehetnek, vanak normális emberi érzéseik. Lehet, hogy nem gyógyulnak ki, de legalább hadd higgyék , és hadd ígérjék, hogy igen. Szegény eber, aki ígérni sem tud, ne legyenek még ezzel is szegényebbek. És talán, ha abban a pillanatban elhisszük, többet segítünk nekik a "jó útra" térésben, mint a kételkedéssel. És ha már csak egy esetben is sikerül, nem volt hiába.

No, ennyi közhely pufogtatása után befejezem, csak még egy gondolatot: az írás ragyogó. Nyolc-tíz sorban egy élet! Gratulálok!