Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

"Írói levél",- avagy egy elnosztalgiázott bemutatkozás.

"Kedves Uram!

Az úgy kezdődött, hogy megszülettem.

Dicsőszentmártonban. Az igaz, hogy azonnal a Maros szerelmese lettem Marosbogáton, nagyszüleim falujában, és mindent odaadtam volna egy mezőségi ember meséjéért, de Vásárhely is második szerelmem, az ő utcáival, hársfáival, a régi csorgókat a Dombról és nem feledem a Somos tetőt sem. Anno, a kis hokedliken árult kerek és párnás rágógumik voltak a legfinomabbak az állatkert bejáratánál. De azért nem feledem Dicsőszentmárton dombjait sem, barátaimat, a Küküllőt, annak fűzfáit. Nagyszüleim busásan gazdag kertjét, a sáncokban virágzó tyúkvirágot és boglárkát sem. Édesanyám jósága és aggodalma, édesapám szakmaisága és bölcsessége mostanig kísér és köszönöm nekik.
Diákéveimben voltam erős és voltam gyenge is. Tanártól és iskolatárstól függött minden. Hogy majdan kilencedikes koromban egy ifjúsági szervezet alelnöke lettem, onnantól számolva úgy 6 évet, míg el nem mentem a borbélyhoz, nyírjon már meg engem, mert katonának visznek.
Emlékszem, akkoriban annyi dolgot megszerveztünk két jóbarátommmal, P.Sándorral és G.Zolival, talán felsorolni sem tudom. Ám volt. És megvolt annak a varázsa.
Nyári szünetekben Marobogáton voltam a Szente nagyszülőknél. Belém ivódott minden ami az egyszerű ember életéről szól. A lélek, a föld, az állatok, a megélhetés és talán a legfontosabb: az együttélés. Nem volt olyan este a faluban, hogy a szomszédok ne jöjjenek át hozzánk vagy mi a szomszédokhoz. Az öregek, lassan de biztosan, fogták kezeikben a magyar kártyát és ment a filkózás késő estig.
Mi gyermekek az eperfa alatt voltunk, és milyen édes volt annak termése! A bentről kihallani szavakat néha elnyomta egy egy tehén bődülése, kit bezártak estére, de volt olyan is , hogy akkora csendben folyt az egész, hogy az égen járó repülőgép hangja, vontatva, de hosszasan a fülünkig jutott és nekünk akkor a képzeletünk messzire elszállott, mint néztük a csillagok között elsuhanó gép piros és kék villanásait. Nekünk az maga volt a csoda és az elérhetetlen.
Mert mi lesz az emberből ha felnő? Hát ember és családapa. Mint szinte minden erdélyi megjártam a túlvilágimunkaviszonyokat, hogy majd családra vágyva mégis hazasomfordáljak hegyeim, dombjaim közé. 
Rég volt az. Most is Székelyföldön vagyok.Feleségemmel, gyermekekkel, feladatokkal. És néha felnézek este az égre és esküszöm, a repülök már nem villognak piros-kék fényben mint annakidején Bogáton, a Szügeten, fűben heverve.
Az ég azóta egyszínű, és azóta időjárásjelentésekre figyelek. És leckéket oldunk meg és remélem, a gyermekeim megértik majd egyszer, ezt az internetmentes életet amit még én, szerencsére megéltem.
PS. Írtam mindezt, interneten.
No, ekkor kezdtem el leírni azokat a történeteket, melyeket hallottam, tapasztaltam, láttam, megéltem."

Megtekintések: 466

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Ilyés András Zsolt Február 15, 2014, 10:43am

Kedves János! Követem írásaidat, tetszik a gondolkozásmódod, az elkötelezettséged a számodra fontos dolgok iránt. Az íráskészséged is adott hozzá, hát használd ki s meglátod célba érsz. 

Értelmes emberként bizonyára tudod: a pálinka kis mértékben orvosság, nagy mértékben méreg. És a jó pálinkától nem kell hátba vágjanak...  Én csak tudom :-))))

Hozzászólt Szente Cs. Janos Február 13, 2014, 10:29pm

Ja ! És pálinkát nem iszom csak ha valaki lesz mellettem ki hátbavágjon, addigis termelem a maglavájszot.

Hozzászólt Modi Dezsö Február 13, 2014, 10:29pm

Emlékszem gyerekkoromba mi is olyan csodálkozva néztük a repülöt és törtük a fejünket azon hogy, hogy lehetséges az?????? az ilyen magas szintü tehcnika nehezen fért be a kis kobakunkba.

Azt sosem felejtem el amikor elöször halottuk valahol, hogy Amerikába van olyan telefon hogy "drót" nélkül lehet beszélni rajta, na ez végképp hihetetlen volt.........

Köszönjük hogy írtál!

Hozzászólt Szente Cs. Janos Február 13, 2014, 10:28pm

Rendben! Köszi.

Hozzászólt Barta László Február 13, 2014, 9:01pm

Kedves János! Tetszenek az írásaid,mert mély gondolatok vannak benne,mert  úgy érzem bennünk vannak a múlt felejthetetlen emlékei és ezt ki kell írni (ezt próbálom magam is). Megszületünk ...és mivé leszünk?! Jó a kérdésed,és megvan rá a magabiztos válaszod is. Mindenki megjárta a "hadak útját". És én úgy látom,úgy érzem,hogy odahaza Székelyföldön megtaláltad lelki békédet! Pestiesen szólva,ez nem semmi!Tamási Áron mondása kívánkozik ide.Ismered. Ezért is írd tovább, "internetezd" gondolataidat,továbbra is oszd meg velünk. Jó olvasni őket,felderül a lelkünk és haza gondolunk.Üdvözlettel.  

Hozzászólt Bölöni Domokos Február 13, 2014, 5:14pm

Egyszer az árcsói fogadóban, nyeletlen csóróként, nagyot húztam valami embertelenül erős körtepálinkából.Írói nevén Ritóók, egyébképp Mies János hozta Kalotaszegről, Páll Lajos kínálta. Azért húztam be egyből, mert így láttam Páll Lajostól. Rettenetes köhögőgörcs kapott el. Amikor végül, többszöri hátba veregetés után valahogy helyrejöttem, Páll Lajos azt mondta, úgy jártam, mint a székely legényke, aki nagyobbat akart trottyontani az apjánál, nem jött össze a boom, csak a vadiúj harisnyáján ütköztek ki egészen váratlanul bizonyos barnássárga foltok...

Te is poénkodhatsz, de előbb kóstold meg, miből kortyolnál.

Hozzászólt Szente Cs. Janos Február 13, 2014, 3:59pm

Hát, igen ...

Hozzászólt Szilágyi Mihály Február 13, 2014, 3:23pm

Milyen rég nem filkóztam!

Vajon, nem lehetne ezen az oldalon egy onlájn filkópartit megszervezni? Az oldal készítői biztosan válaszolhatnának erre a kérdésre.

Sajnos, a szomszédaim már nem tudnak filkózni, csak pókerezni - igaz, a filkóhoz azért logika is kell.

Hozzászólt Dr. Bige Szabolcs Csaba Február 13, 2014, 2:30pm

Amikor pedig a város fényei eluralkodtak és elnyomták a csillagok fényét, fölmentünk a Bucsin tetőre - legyen nyár, vagy tél - és ott feküdtünk hanyatt esténként és bámultuk a csillagokat, s a néha áthúzó repülőket.

Hozzászólt Szente Cs. Janos Február 13, 2014, 1:57pm

Sajnos változtak az idők.

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
 IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek