Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Meleg kenyér, hideg puliszka
Mama már a második kenyeret vette ki. Hajnali kettőkor kelt, egész hétre sütötte a ropogós héjú, fehérbélű mindennapit. Tata már a tejet szűrte, ma jól adott Mariska, a még fiatal fejőstehén, Böske, szegény már kevesebbet. Megette a szénája javát, mosolyodott el a tehén-kenyér gondolatára az öreg. A kis nyári konyhát belengte a finom, frissen sült kenyér illata.
-Málélisztet szórtál rá? - tette fel a szokásos heti kérdést, rá se nézve az asszonyra, pisolyogva a bajusza alatt, várva a reakciót.
-Ne csúfolkodjék! - csattant az öregasszony hangja- tudja jól, hogy soha el nem felejtettem! -minden alkalommal magázni kezdte, amikor felbosszantotta. Volt valami ebben a magázásban, amit az öreg szeretett. Maga sem tudta mi.
- Jól van, jól, hát csak megkérdhetem- motyogta a bajsza alatt.
Csend ereszkedett közéjük. Csak a tűz pattogása hallatszott, s a fejőedények halk csörömpölése, amint az öreg öblögette ki, tette a helyükre őket. Odakinn lassan kelt fel a nap, egy-egy sugarával belopakodott a kicsi ablakon, életre keltve a porszemek csillogó tömegét. Mama nagyot sóhajtott, fájó derekára tette a kezét, s az urára pillantott. Az nem vette észre, elgondolkodva törölgette a sajtár külső felét a hófehér vászon darabbal. Jó ember az én Miskám, nagyon jó, az Isten megáldja, gondolta a vénasszony, s ráncos arca ellágyult amint elnézte az öreget. Eszébe jutott hányszor pörölt vele, mikor az utolsót is odaadta egy-egy koldusnak. Veszekedett vele, hogy miért teszi, hisz a bolond is tudja, mind elissza a gazember... Erre csak annyit válaszolt: hagyd el Anna, 'sze nekije is ki kell teremtse a jó Isten...
Anuska úgy robbant be a kis helyiségbe, mint egy szélvész, cseppet sem látszott rajta, hogy most kelt ki a puha ágyból. Körbe táncolta a kemencét, ami a konyha közepére épült, megállt az öreg előtt, s mint egy úri kisasszony, pukedlizett egyet, piros kis ajkaival egy cuppanós csókot nyomott a kérges, ráncos arcra.
- Jó reggelt Tata! -s már tovább is perdült, a következő pillanatban az öregasszony vaskos termetét ölelte, s mikor megpuszilta halkan odasúgta- Tatának szúr a bajusza, de a te orcád finom puha, s meleg...
- Ej, te léányka, csupa liszt lettél, látod-e, eriggy, keltsd fel a nővéred is, mindjárt kész a kukuri, s nagyapád a tejet is leszűrte.
-Kukuri! Jajjj, Mama, úgy szeretlek! Irmuci, Irmuci, gyere hamar, kész a kukuri!!!- rohant el a kislány a tisztaszoba felé, ahol a testvérével aludtak. A kukuri madárformájú, kenyértésztából készült lepényféle volt. Mama soha nem felejtette el, hogy a nyers tésztából lecsípjen egy-egy darabot, amit aztán reggelire ilyenkor megsütött a kislányoknak, azok meg nagy élvezettel ették, s itták hozzá a még habos-langyos tejet. Fenséges eledel volt!
Irmuci ásítozva botorkált le a konyhába, de a szeme vidáman csillant fel amint meglátta a még forró kukurikat, amit a nagymama éppen kivett a kemencéből.
(Részlet a készülő elbeszélésemből)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Augusztus 29, 2012, 6:32pm
-
Köszönöm... :)
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Augusztus 29, 2012, 6:15pm
-
amint írtam: ...szépen megírtad !
-
-
Köszönöm szépen, Auka! Be kell vallanom valamit...Sose voltam falun felnött koromig. Sose ismertem egyik nagypapámat se...Mégis ismerem az érzéseket valahonnan, amik az írásomban szerepelnek...Isten tudja honnan...Még az illatokat is érzem, a hangulat pedig olyan, mintha nap mint nap részese lettem volna...
-
-
A legszebb az elbeszélésben, a mesélésedben a nagy megfoghatatlan, ősi, igazi szeretet. S ez valódi , ezt nem lehet csak úgy kitalálni...a magázódó "szépszavú "...élcelődő összetartozás...beeee nagyon szerettük.Beee hozzátartozott az életünkhöz, a mikor egyikük azt üzente tőlem az alig pár centire álló másiknak, menj fiam mond meg Apádnak...mert éppen valamiért durcáskodtak...beee szép is vÓÓÓt..... Szépen megírtad!
-
-
Kedves János! Örömmel tölt el, ha tetszik amit írok. Köszönöm!
-
-
Az is jó érzés, hogy ismered a kukurit :)))
-
-
Kedves Terike! Örömmel töltötte el a szívemet a fotó amit belinkeltél...Köszönöm, hogy elolvastad az írásom!
-
Hozzászólt Dr. Varga Terézia (vterezia) Augusztus 27, 2012, 5:48pm
-
-
most is érzem az illatát és izét a kukurinak mert nekem is mindig sütőt a drága nagynéném kukurit amikor náluk nyaraltunk a kalondatetőn , Cikatanyán.........
-
-
Köszönöm Zsuzsa, hogy olvastál!
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz