Szeretnénk szeretni, szeretve lenni...És ezért sokmindent megteszünk, hisz bűnős emberek vagyunk. Leragadunk dolgoknál, járunk a mindennapi taposómalomban...És vágyakozunk, földi hívságokra, és szenvedünk, hordjuk a keresztünk...Nincs bátorságunk egészen átadni magunk az Ő kezébe, hogy hordozza a sorsunk, pedig tudván tudjuk: boldogok lehetnénk. Isten furcsa teremtményei vagyunk mi, gyarló emberek. Tudjuk, hogy szeret minket Jézus...Tudjuk, hogy az Ő szeretete olyan hatalmas, olyan mindent elsöprő...olyan megbocsátó...De nekünk nem elég. Nekünk kell ennél is több, mi arra vágyunk, önző módon, hogy itt és most több jusson, aztán mikor már elhagyjuk ezt a porhüvelyt, akkor is szeretve legyünk...Miénk legyen a mennyek országa, lehetőleg úgy, hogy minnél kevesebbet tegyünk ezért...Fel sem fogjuk az ige jelnetését: Úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne el ne vesszen (János3,16), pedig mennyire megnyugodhatnánk, mennyivel könnyebb lenne a keresztünk!

 Leborulok a kereszt előtt...Leborulok előtted Uram....Látom vállaidon a súlyt, az én bűnőm is nyomja. Letörölném Uram a vérző homlokod, szent áhítattal köszönném meg, hogy megváltottál, hogy elnyerted számomra is a bűneim bocsánatát...Olyanná váltál mint én, Jézus...Emberré. Te, aki Isten vagy...Egy dologban nem hasonlítasz hozzám: Neked nincs bűnőd.

 Hallgass meg engem Uram! Adj hitet, adj alázatot! Add, hogy megértsem: szeretsz engem! Add, hogy megtagadjam önmagam, elvessem bűneim  és kövesselek! Te feltámadtál...Uram, légy kegyelmes hozzánk, gyarló emberekhez...Add, hogy miénk legyen a mennyek országa...Ámen

 Áldott húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek, sok szeretettel!