Nagyszülõk és unokák.
Mikor te is eléred a nagyszülõk korát, Iskolától a nagyiék nem messzire laktak,
alig várod ölbevenni a kis unokát. hazafele sietve még sürün beugrottak.
Igy történt ez velünk is még annak idején, Mindig volt ott számukra a fogukra való.
megszületett nálunk is az elsõ kislegény. Mert nagyiék tudták jól, hogy nekik mi a jó.
Sok aggódás és szeretet vette õt körül. Teltek, múltak el az évek, s nagyra nõttek õk,
észre sem vettük azt, hogy már járkál egyedül. igyekeznek kihasználni a szabadidõt.
Gyorsan teltek el az évek, s néhány év után, Tanulnak és dolgoznak még udvarolnak ám
megszületett a második fiú unokánk. szórakoznak, összejönnek minden délután.
Természetes a nagyikra szükség volt nagyon Miközben az élet zajlik hónapokon át,
segitett enyhiteni a napi gondokon. ritkán lehet látni erre a két unokát.
Gyermekek ként õk is voltak betegek biz-ám, Mindkettõnek megvannak a saját gondjaik,
nagyi ott volt akkor is a szülõk oldalán. lassan feledésbe mennek a jó öreg nagyik.
Részt vállaltak mindenben, miben csak lehetett, Azért nekik jól esne, ha másképp nem csupán
s ha kellett hát ápolták a csöpp kis beteget telefonon megkérdeznék “hogy vagy nagyikám?”
Igy nõttek fel lassacskán a drága gyerekek Tatából és Mamából már nincsen sok haszon,
iskolába mindegyikük járni szeretett. csak emlékeket idéznek fel kinnt a teraszon.
Kenéz Gyula
Nagyvárad 2009. Aug. 29.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz