Nem változik semmi? Telik, múlik az idő, időnként megjelenik egy cikk, írás, arról, hogy Marosvásárhelyen semmibe veszik az anyanyelvünkhöz való jogunkat, de tulajdonképpen ennyi történik. Fel-fel lángol egy-két ügy körül némi indulat, de hamar el is hamvad. Tudatosan használom a magyar nyelvet, azaz az anyanyelvemet, mindenhol. Vásárláskor, ügyintézéskor, taxirendeléskor, szolgáltatás igénybevételekor. El kell mondanom, nagyon fárasztó. Mikor rád néznek, mint a véres ingre, mikor fölényesen rád szólnak, vagy rád ripakodnak, hogy beszélj románul, mikor kiutasítanak az üzletből, hogy ha nem tetszik tovább lehet állni, mikor az arcodba vágják, hogy nem kötelesek magyarul beszélni…hát, mit ne mondjak, megalázó.

Ritkán, de akad ellenpélda is. Van olyan is, amikor egy üzletben azt mondja az eladó, hogy mindent megért, mondjam nyugodtan magyarul, de rossz a kiejtése, inkább románul válaszol. Vagy azt mondja: “spuneti linistita doamna, ne intelegem cumva” (mondja nyugodtan, hölgyem, valahogy megértjük egymást). Ezek nem bántóak. Legalább a jóindulat megvan bennük… Az is lehet, hogy csak jó üzletemberek, akik belátják, hogy a magyarok pénze is pénz… Azt érzem, hogy annyi az ellenséges hozzáállás, hogy az ember elkeseredik, vagy dühös lesz, de mindenképpen rossz érzéseket keltenek benne. Miért olyan nehéz megérteni egy olyan városban, ahol a lakosság fele magyar anyanyelvű, ott bizony jogaik vannak, pont olyan jogaik, mint a román embereknek, és ebből a szempontból teljesen mindegy melyik országban található ez a város! Nekem a szülővárosomban, ahol magyarul jártam az iskolát, ahol magamba ittam a magyar irodalmat, ahol a magyar őseink építettek értékes épületeket, ahol nem is olyan régen alig lehetett román szót hallani, ne mondja senki, hogy beszéljek románul, mert Romániában vagyok!

Beszélem a román nyelvet, természetesen. De ettől még jogomban áll igényt tartani arra, hogy magyarul szóljanak hozzám. Jogomban áll, hogy az utca nevét, ahol lakom, magyarul is olvashassam. Hogy a kórházban biztosan megértsem az orvos milyen tanácsokat ad. És még sorolhatnám. Azt gondolom, éppen ideje lenne a sarkunkra állni, és kikövetelni a jogainkat! Mert önként és dalolva senki nem fogja felajánlani nekünk. Elvégre Romániában vagyunk, tetszik vagy sem… A választott képviselőink vegyék a fáradtságot, és tegyék a dolgukat! Határozottan, nem megalkuvó módon! És mi, hétköznapi emberek is, tegyük meg amit megtehetünk, azaz: használjuk bátran az anyanyelvünket, és követeljük , hogy magyarul szolgáljanak ki. Ha nem teszik, valóban nem kell ott vásárolni. Akármennyire fárasztó is, tegyük meg nap mint nap! Csak így érhetünk el eredményt. Ha nem tesszük, akkor ne zúgolódjunk az internetes fórumokon!

Ébredjünk végre fel, marosvásárhelyiek! Nem könnyű kibújni a kényelmesebb megoldás alól, de megéri!