Voltam én minden és senki:

angyal, porszem vagy sárkány

aszerint, éppen mit vártak.

Jöhetett ember akárhány,

mindenkinek kedvére voltam

folyton átlényegülve,

csak önmagam nem voltam soha.

Emberek kénye-kedvére

változtam nap mint nap, elmúlt

akárcsak a nyár, s a fények

már nem ragyogóak, az éjek

már nem olyan fülledtek, szépek.

Nem vagyok gyermek már én sem,

nem leszek angyal se sárkány,

de Én vagyok, s amit  ma érzek,

boldogan üvegbe zárnám.

2013 szeptember