"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Ökörfalván történt e nevezetes esemény még annakidején, amikor bimbózófélben volt a dicsőséges kollektív gazdaság. Akkor is olyan időszakot élt az ország, mint manapság, hiszen elméletileg mindenki szakembere volt az általa végzett munkának. De hogy mit mutatott a valóság, arról a tények beszélnek.
Az ökörfalvi istállóban, mint az újonc katonák, álltak sorban a jászol mellé bekötött ünők. A gondozók beszámolója szerint mindenik szarvas jószág átesett már az ifjúság gyönyörein. Idő múltával az is kiderült, melyikre vár boldog anyaság, és melyikre újabb próbálkozás.
Volt a gazdaságnak egy állandó alkalmazottja, aki állategészségügyi diplomával büszkélkedhetett. Emlegette is gyakran a díszes okiratot, és persze azt is, hogy micsoda fontos és nehéz feladat járul e papiroshoz. Az egyetlen bökkenő abban állt, hogy a diploma írásban nem nyilatkozott arról, hogy szabad-e koccintania a tulajdonosának. Így hát az állategészségügyi szakember társszereplőként gyakran hallotta a poharak mámoros csilingelését. És hát reá is ragadt e mámorból valamennyi – és legtöbbször nem elhanyagolható valamennyi…
Mint a legtöbb állami gazdaságban, Ökörfalván is bekövetkezett, hogy elfelejtették följegyezni a kalendáriumba az állatok boldog pillanatainak napját. Ezért ennek hozzávetőleges meghatározása az állategészségügyi szakember feladata volt.
Így adódott, hogy az egyik nap elkezdték az istálló egyik felében a nagy vizsgálódást. Az állategészségügyi szakember szinte vállig elmerült a marhák tanulmányozásában. Minden tehén után következett egy koccintás. Mire eljutottak az állatállomány feléig, a diplomás úriember kezdte elveszíteni az egyensúlyérzékét.
Ekkor az egyik gondozónak mókás ötlete támadt. Ebédszünet alatt kisebb módosítást végzett az állatok sorában, vagyis a leendő marhaapukát bekötötte az ellenőrzésre váró jószágok közé. Ez a művelet kissé megváltoztatta a tehenek hangulatát, de az ebéd utáni újabb pohárcsengések már annyira eltompították az állati szakember megfigyelőképességét, hogy egyáltalán nem tűnt fel neki a marhák felfokozott viselkedése.
Eljött a pillanat, amikor sorra került Bandi is, az állomány szarvas fejedelme. Szakemberünk nagy fohászkodással nekiment a bika hátuljának.
- Húzzátok félre a farkát! – adta ki a szakszerű utasítást a gondozóknak.
Azoknak se kellett kétszer mondani, úgy körülvették szegény Bandit, hogy moccanni se mert. A szakképzett orvossegéd pedig elkezdte a tapogatózást. Előbb könyékig, később vállig fúrta be magát Bandi belsejébe. Hosszan elmerengett a kutatás tapasztalatain, majd meghozta a végső megállapítást:
- Négy hónapos vemhes. Írják fel!
- Mindenesetre jól megadta neki a módját! – jegyezte meg valamelyik józan marhapucoló.
- Ezért kell mindig fiatal bikát tartani. – oktatta ki a parasztokat az állategészségügyi szakember, miközben fejjel nekiment egy tartógerendának.
- És jó, hogy van képzett szakemberünk! – hangzott a hála nem kevés gúnnyal.
Attól a pillanattól aztán nem volt egy percnyi nyugta sem az okleveles állategészségügyi alkalmazottnak, mert naponta megkérdezték tőle, hogy mikor borjúzik a bika. Addig-addig emlegették neki e kínos kérdést, hogy jobbnak látta kérvényezni az áthelyezését egy távoli gazdaságba…
Szólj hozzá !
Nem állategészségügyi szakemberEKről írtam, csak ARRÓL AZ EGYRŐL, aki túl sokat ivott. Talán nem volt olyan brigádos a kollektív gazdaságban, aki gyakorlatilag nem tudott írni? És őt tették oda, mert így a felsőbb szervek könnyebben manipulálhatták a jövedelem áramlásának irányát. És ha a tilalom ellenére borjút kellett vágni születésnapra, akkor milyen vizsgálat bizonyította be, hogy "magától döglött meg"? Akkor mennyire volt igaz a "ne árts" aranyszabály?
Az ilyesmit nem szabad szó szerint venni. Hány hasonló, nem éppen hízelgő elbeszélést, anekdotát olvastam már falusi tanítókról, papokról! Vagy gondoljunk akár csak a székely viccekre!
Ezek általános emberi gyarlóságokról szólnak - görbe tükröt tartanak elénk - és egyáltalán nem az a céljuk, hogy egy szakmát vagy személyt kifigurázzanak, megsértsenek. Amikor nevetünk rajtuk, kicsit magunkon is nevetünk...
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz