Hogy mi sarkallja arra az emberfiát, hogy a rakott karfiolról írjon? A válasz egyszerű. Annyi helyen, annyi féle rakott karfiolnak nevezett valamit ettem, hogy kikívánkozik belőlem az, hogy mit gondolok én, erről a krétai eredetű káposztafélének a rétegeléséről (réteg elléséről), mert a rakott brassica cretica convar botrytist csak látszatra egyszerű, elkészíteni.

A rakott karfiol elkészítéséhez elengedhetetlen a jókedv.

Téved, aki azt gondolja, hogy e csodálatos étek egy hétköznapi étel, lehet az is, ha hétköznap készítjük el, de én a hétvégét ajánlom.  Hétközben, a nem kellő odafigyeléssel elkészített rakott karfiol a menzák hangulatát, óvodáskori emlékeinket hozhatja elő, ahol e csodálatos zöldséget, löncs konzervhússal összekevert felismerhetetlen állagú trutyiként tálalták fel, hogy egy életre megutáljuk ezt az ízletes káposztafélét.

Kétes ízhatást érhet el az is, aki a - „Hogyan főzzünk gyorsan és egyszerűen”- címet viselő szakácskönyvből próbálja összekotyvasztani e zamatos zöldségfélét.Aki így cselekszik az annyit fog tudni e nagyszerű ételkölteményről, mint a Bűn és bűnhődésről, ha azt a 100 híres regény címet viselő könyvből olvassa el.

Az is hibát követ el, aki azt hiszi, hogy a rakott karfiol elkészítéséhez nem kell más, mint: víz, vaj, karfiol, prézli, rizs, hagyma, só, bors, paprika és egy kis darált hús. Ha csak ezekkel az alapanyagokkal rakjuk tele cseréptálunkat, kicsivel lesz jobb a végeredmény, mint egy harmadosztályú kifőzdében. Ha már saját konyhánkban készítjük el rakott karfiolunkat, az ne hasonlítson egy kifőzdében immel-ámmal összerakott darált hússal összekevert karfiolra. Én például a húst nem darálom és bele sem teszem, hanem a karfiol mellé tálalom, flekken formájában, így azok a vendégeim is ehetnek a karfiolomból, akik nem fogyasztanak húst. Két legyet ütök egy csapásra.

Szóval a rakott karfiol elkészítése úgy kezdődik, hogy elmegyünk a piacra és vásárolunk néhány fej karfiolt. Az se mindegy, hogy mit teszünk a kosarunkba.

„A karfiol akkor kiváló minőségű, ha teljesen fehér, a rózsarészek tökéletesen illeszkednek. Szabályos áruvá készítés esetén 2 körlevelet kell meghagyni úgy, hogy a rózsa kerületénél levágjuk a leveleket. Az alsó levélkör alatt közvetlenül kell levágni a torzsát. Ha ennél nagyobb vagy több levél van meghagyva, nagyobb a torzsa, az áru még II. osztályúnak sem tekinthető, függetlenül a rózsa állapotától. A pultokon nagyon sok ilyen rosszul kikészített árut lehet látni, az ilyet nem szabad megvenni.”

Tehát kiválasztjuk foltmentes, vízmentes (a leszedett terményt szokták alaposan meglocsolni, hogy az áru minél nehezebb legyen, hiszen súlyra fizetünk, felszedés előtt illene a növényeket alaposan beöntözni, de a termelők ezt a plusz költséget általában nem vállalják), sármentes (sárosan betakarított termésről a sár nem távolítható el, ez lemoshatatlan földszennyezést jelent, és számos tárolási betegségnek kiváltó oka) karfiolunkat, ügyelve, hogy a rózsák ne sérüljenek belehelyezzük a kosarunkba. Nem szatyorba, nylon zacskóba, hogy bepálljon, míg hazaérünk (kosárba helyezéskor csak a levélcsonkokat szabad megfogni, a rózsákat nem).

Feltételezhető, hogy alapfűszerek fellelhetők otthon a konyhánkban, és ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még szerecsendió is maradt a téli hurkatöltés után akkor a zöldségestől egyenesen a kocsmába mehetünk.

Na nem lerészegedni, főleg ha autóval vagyunk, mert 0 a tolerancia és a karfiol is tönkre megy és ezzel együtt nincs kizárva, hogy az asszony kizár.

Szóval, ha az alap fűszereken kívül, otthon van maradék rizs (én apró szemű fehéret használok), hagyma, prézli, vaj akkor nem maradt hátra más, mint a kocsmában vásároljunk egy deci konyakot vagy egy deci whiskyt, amit a belső zsebünkben lapuló fém üvegecskébe töltetünk. (Ha van otthon bármelyik akkor a kocsma is kimaradhat, hogy örüljön az asszony.)Ezután betérünk egy borkereskedésbe, mert a karfiol szereti a bort.

„Az osztódáshoz nagy mennyiségű bór szükséges. Bórhiány esetén a rózsák differenciálódása akadályozott, sok apró, kifejletlen rózsarész keletkezik, a rózsák szélei megbarnulnak… a karfiol kiemelt bórellátásáról ezért gondoskodni kell.”

Összefoglalva: a rakott karfiol elkészítését érdemes alaposan átgondolni, mert ha a vásárlás után otthon derül ki, hogy néhány dolog hiányzik, oda a délelőtt és rakásunk csak egy rakást fog érni.

Én hazaértem. Kosaramból szűz rózsáimat finoman, úgy hogy alányúlok, kiemelem, leveleit gyöngéden lehámozom, majd finoman a szűzi szirmokat letördelem.

Egy nem túl magas széles fazékba vizet forralok. Mikor a víz felforrt, rózsáimat a vízbe helyezem és a tüzet a víz alatt kioltom. A vízbe rózsáim mellé egy félbe vágott hagymát és egy fej félbevágott fokhagymát teszek, szerecsendiót, sót és egész borsot ezután lefödöm.Míg a fazékban a fedő alatt izzadnak rózsáim, egy lábosba vajat olvasztok és a vajban apróra vágott hagymát párolok, majd hozzá adom a rizst, iszom egy kortyot a konyakból, a maradékot ráöntöm a rizsre sót szórok bele és  jól elkeverem. Mikor a rizs megitta a konyakot, felöntöm annyi borral, hogy ellepje (chardonnay az igazi.) Míg a rizs fő, óvatosan a félpuhára párolódott karfiolokat egyenként, vigyázva, hogy a rózsák egybe maradjanak, egy tálcára helyezem.

Mikor a rizs félkész, eloltom a lábos alatt a tüzet, és még fedő alatt tartom egy pohár bornyi időre. Míg a bort iszogatom, előveszek egy cseréptálat, az alját kivajazom és jöhet a fő attrakció.

A karfiolrózsákkal kirakom a tál alját, sót, frissen darált borsot szórok rá és egy kis prézlit, majd az egészet lazán, épp, hogy a réseket kitöltse, hozzáadom a rizst, majd e gyönyörű ágyat beborítom tejföllel, megszórom pirospaprikával, egy kis szárított darált medvegombával és megiszom egy pohár bort.Hogy ezt a műveletet hányszor végezzük el, bor, ember és tálfüggő.Mikor a rendek elkészültek, e gyönyörű költeményt az előre hevített sütőbe teszem harminc percre.Tálalásnál egy kis parmezánt szórok a tetejére. Jó étvágyat.