Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Tata
Szeretett a Nagypapánál lenni. Pedig Tata nem főzőtt olyan jól mint az Anyu, nem is beszélt sokat. Mégis érezte azt a végtelen szeretetet ami az öregből áradt. Még akkor is, mikor megszidta. Nem szelíden szidta, mégsem volt ijesztő.
Szerette azt a fanyar illatot is ami körüllengte. A pipa illata vegyült a szappan illatával, esténként az egész napi munka izzadságszagával. Furcsa , nagy darab, csúnya háziszappan volt.Ő is azzal kellett mosakodjon amíg ott volt. Mégcsak fürdőszoba sem volt, csak egy hatalmas lavór. Mégis tisztábbnak érezte magát mint bármilyen tusfürdő után. Esővízzel mosta a haját, az öreg összegyűjtötte egy óriási hordóban az eresz alatt. Fényes,lágy tapintású lett tőle a lobonca.
Napközben minduntalan ott lábatlankodott az öreg körül. Az öreg rá-rá mosolygott. Néha katibogarat mutatott neki, néha egy-egy virágról mondta el micsoda, mikor virágzik.Délben legtöbbször hideg puliszkát ettek, frissen sütött házikolbásszal, káposztacikával, vacsorára aludttejet kanalaztak.
Esténként Tata mesélt. Egy szobában aludtak. A szoba két végén egy-egy magas ágy állt. Ő a vastag dunyha alatt biztonságban érezte magát, hagyta, hogy körülölelje a puha fészek. És hallgatta a mesét, ami ne
m is mese volt..igaz történetek elevenedtek fel előtte a halk , komótos beszéd nyomán. Nagyon szerette mikor a régi időkről mesélt. Ilyenkor a tata hangja ellágyult, megfiatalodott...
"Hej, leányka, leányka. Nem tudjátok ti mi az ami jó! Micsoda bálok voltak az én időmben! Micsoda csinos leányok! Nem voltak azok olyan lengén felöltözve mint mostanság, és mégis milyen szépek voltak! Hej, leányka, ha te tudnád, milyen illatos volt akkor még a rózsa, milyen jó ízű a kenyér amit Édesanyám sütött, még egy hét után is kenyér volt az! Más világ volt, leányka, egészen más világ. Az emberek is jobbak voltak, törődtek egymással. ..."
És mesélt, mesélt a tata, hosszan, elmélázva, meg-meg remegő hangon. Soha nem tudta meddig tartott a mese...Mindig belealudt. Sokat beszélt ilyenkor a puha, csöndes estéken az öreg, pedig napközben szavát sem lehetett hallani. Boldog volt a Nagypapánál.
Most itt áll a sírjánál...Bántja, nagyon bántja, hogy később felnőtt korában olyan ritkán látogatta meg. Milyen ostoba az ember! Azt hitte a Tata mindig ott van, oda bármikor mehet, előbb hadd intézze el a fontosabb dolgokat...Pedig az öreg mindig várta...Nem üzent senkitől, de ő tudja, hogy várta. Ha nagy ritkán elment hozzá, az öreg tekintete mindent elárult. Nagy öröm csillant a szemében, valahányszor meglátta.
Megtanulta egy életre: nincs fontosabb a szeretteinknél. Velük legyünk amennyit csak lehet, helyezzük őket előbbre a fontos dolgok ranglistáján, hisz bármikor átköltözhetnek a túlvilágra, és akkor már késő bármit is bepótolni....
Nagyapa mindig vele lesz. Az illata , a meséi...Isten nyugtasson, drága Tata!
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Március 6, 2012, 9:28am
-
Én se nagyon ismertem a nagyszüleimet. Három-négy évente, meghívólevélre kaptunk - 30 napra szóló útlevelet. Mindössze néhány találkozásom volt velük, kisgyerekkoromban, emlékem is alig maradt róluk. Úgy múltak el a világból, hogy észre se vettem... Ahogy telnek az évek, egyre gyakrabban eszembe jutnak. Milyen jókat tudnék velük MOST beszélgetni! Sajnos, ez a lehetőség jóvátehetetlenül elszaladt...
Minden kisgyerek életében nagyon fontos volna a kiegyensúlyozott családi környezet, szerető nagyszülőkkel, testvérekkel, rokonsággal...
-
Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Március 6, 2012, 8:23am
-
Szeretném azért elmondani: abban az évben, mielőtt megszülettem volna, mindkét nagyapám meghalt. Sose volt részem a fent leírt élményben, de mindig vágytam rá....Mindig így képzeltem el egy nagyapát... Az olvasói hozzászólások alapján talán tényleg ilyenek...Minden kedves olvasómnak nagy szeretettel köszönöm, hogy időt szánt az írásomra.
-
Hozzászólt GÁLL KRISZTA Március 5, 2012, 11:00pm
-
Mindig nagy szeretettel emlékezem anyai nagyszüleimre.Nanyokára és apókára,mert a székelyeknél így hívták a régi időkben a nagyit és nagypapit.Kedves írás.
-
Hozzászólt Bukszár Gyuláné Március 5, 2012, 8:00pm
-
Gyermekkori emlékek tolultak fel bennem az irásod olvasása közben.Köszönöm!
-
-
Igazad van Auka, köszönöm.
-
Hozzászólt Kenesei Aurélia Március 4, 2012, 1:20pm
-
..."más világ volt...egészen más világ"...mint ahogy ma is más a világ,mások vagyunk mi is,minden változik.
Nem is baj,legyen így...legalább van mire emlékezni van mivel hasonlítani.A tegnap Tata mesélt, ma mi mesélünk,holnap azok akiknek a tegnapból ma lett...s megy az élet mint az ösvény...előre...s "nagyapa mindig vele lesz"...minden nagyapa...
-
-
Köszönöm, Edmond, hogy olvastad.
-
Hozzászólt Berekméri Edmond Március 4, 2012, 11:07am
-
Csodálatos, megható írás. Nagy szeretettel emlékezem én is nagyszüleimre...
-
Hozzászólt Ősz P.Zoltán Március 3, 2012, 12:29pm
-
Nagyon szépen megírtad a kedves tata emlékét.Hát igen,szülők,nagyszülők többet érdemelnének,de mire ráeszmélünk már késő bánat.
-
-
Az a baj, hogy erre mindannyian túl későn jövünk rá...
- ‹ Előző
- 1
- 2
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz