Bujdosik, elnyeri a szultán bizalmát

Így esett át Gábor a tűzkeresztségen,

Miközben osztozott egy nagy vereségen

Gyulafehérvárnál, Székely Mózes mellett,

'602-ben volt, még Basta György ellen.

Két Bethlen-vitéz is otthagyta életét,

Kiűzni a zsiványt, az volt akkor a tét!

Megszenvedte a nép "Basta szekereit",

Mindent…

Bűvös körte

írta:Attila-benczi

Érdekes álmom volt. Hajnali fél háromkor arra ébredtem, hogy ott vagyok a nagyszüleim házában. Egy kicsi hegyi faluban, és újra átélek egy nagyon furcsa napot. Akkoriban mindennap valami új, valami hallatlan, tréfásan komoly dolog történt. ------------------- Volt a faluban egy igen gőgős, gazdag "paraszt", Zoli bácsi. Körtékkel foglalkozott inkább. Néha sikerült elcsennem egy - két darabot! Olyan illatos és mézédes volt, ezért…

     Ma  már így írná meg Arany János!

                                        Bethlen Gábor gyermekkora

Hunyad vármegyében láttál napvilágot,

Hogy később bejárjad majd a félvilágot.

Marosillyén szültek téged a világra

Ezerötszáznyolcvan november havában.

De a nap sem titok, november közepén

Sírtál a világra, tizenötödikén.

Tiszántúlra mutat családod…

A véletlen úgy hozta, hogy egyik vasárnap eljutottam rég nem látott, egyik kedves falumba, Oláhdellőre.

Barátnőm jóvoltából egykor gyakrabban megfordultam Demeter Pista  bácsi és felesége, Márta néni szép, kistornyos kúriáján. Télen disznótorra, nyáron csirkepaprikásra, ahogy a világon egyedül csak ő tudta főzni.

A falu a Maros mellett végighúzódó dombok mögött úgy rejtőzik, mintha csak hunyót játszana az arra járó utassal, hogy lám, megtalálsz-e?

Utoljára,…

Virágok nyílnak, fényáramban fürdenek. Illatoznak színesen, csodálatost álmodnak. Magot hoznak, szerelmesen táncolnak. Tekintetem, mint szálló hópehely rászáll, beolvad a táncba mely végtelen csoda.

Bethlen Gábor kollégiuma (Akadémiája)

Felsorolhatnék itt sok-sok építkezést,

Segítve ez által is az emlékezést.

Egyet csak méltatok, Bethlen "oskoláját",

Azaz eltervezett…

   Hideg januári nap volt. Olyan idő, amikor még a kutyát sem verik ki a házból.

Kovács úr az ablaknál állva az utcát figyelte, aggódott.

– Lehet, hogy el sem jön – szólt gondterhelten a kályhánál ülő asszony felé.

– Ha nem, hát nem – válaszolt amaz közönyösen.

– Pedig, ha nem kapjuk meg a kölcsönt, akkor nem lesz, amiből visszafizessük a másikat – folytatta a férfi.

– Úgy kell neked!…

A lágyszívű vadász

írta:Attila-benczi

- vadász kaland-

Hó,hó mindenfelé csak,hó. Fényesen csillogó. Erősen süt rá a nap,de nem olvad el.

Ettől ropog a lábam alatt,mint annyi apró üveg szilánk. Hideg van. Nagyon fázom.

-Már nagyon unom-

Itt nyáron gyönyörű,dúsan zöldellő mező volt.

-De nagy a hideg!

Az égen a vándorfelhők nagyok ... Félelmetesen óriásiak.

A száraz bogáncsokon kívül nem látni semmi egyebet. Ritkán a felhők mögül kikukucskál…

Bizony, manapság nem kell gondolkodnunk azon, hogy mit hol vásárolunk meg, honnan szerezzük be, sokkal inkább azon, hogy miből. A fenti állítás csak akkor igaz, ha nem számít nekünk a minőség. Mert bizony roskadoznak a polcok a "hyper" meg "szuper-marketekben". Elvesszük a sok használattól rozsdásra kopott bevásárlókocsit, betoljuk a standok közé, és mondhatni vakon rakjuk tele különböző "élelmiszerekkel". Nem véletlen az idézőjel. Mert ha elolvasnánk azt amit rajtuk írnak, akkor borzadva…

Szilvinek

írta:Attila_benczi

A szerelem lángja égeti lelkem?

Vajon ez kel nekem?

Közel vagy hozzám.

Vajon lennél e velem?

E válaszokra várva

hálás vagyok az égieknek,

nem vagyok árva.

Mert itt vagy nekem.

És ezért nehéz az

emlékeink sokasága közül

ki választani a legszebbiket.

De szívem mélyén remélem,

hogy ez a mai nap

számodra fontos marad.

mert ma megkérem kezed

a legszebb napon

mikor…

Hozzád szólok

írta:Attila-benczi

Hozzád szólok ...

El gondolkoztál ...

Közeledik az ötvenedik éved.

Vajon mennyi "szobát" kapnál

a mennyei palotában?

Egyet vagy egy tucatot!

Amelyekbe életed fontosabb

szakaszainak ...

"Tárgyait" őrizheted.

Egy kérdés?

Vajon ott voltál mindig,

ahol lenned kellet volna?

...........

Meglesz a helyed ott fent

a felhők felett

vagy csak lent,

a forró mezőn

vájt…

Várakozás

Fénysodrásból

hajlik sötétbe

át

az

este

hajók dohognak fakó végtelenbe

fényük szitál

partra vet szilánkot

elmos a víz

törékeny régi álmot

remegést

ki nem mondott szavakat

kacéran szívbe hasadó

nevetést

riadt lángot vet ablakomra

egy

gyertyaszál…

Kenyeret sütök forog a gép

lapátjával keveri a masszát

a hőfokra vigyázz - csak ennyi

só liszt víz kovász

elég az áram és nő a tészta

étel lesz belőle

kenyér

anyám kezedet látom

ahogy dagaszt

fáradt ujjaid puhán és lágyan

elmerülnek az élet tésztában

kockás ruhás szakajtóval

állunk a pékség ajtajában

már nem tudom neved

te nyíregyházi utca

hol e drága teher kenyérré érett

ropogós héja maga volt

az…

Mostan mindenféle szóvivők beszélnek a televíziókban, meséli Mézes Fábián, akinek a reumáját Tanzániáig röpítették a méhek.

– Eltűnődve sok mindenfélén, eszembe jut, hogy hát a gyermek-, sőt az ifjúkorom, de még a derék-korom is csupa-csupa szóvivői eseménysorozat. Az emberiség történetét nem is lehet felfogni másképp, csak mint a szó hozom-viszemének a végtelennek tűnő szappanoperáját.

Kezdetben vala az Ige. De ki vitte-hozta azt a címzetteknek? Erről szól a szent Biblia. Meg…

Színem sötétségben derengő partfal

szürkébe

hasított arany fonallal

színem a párás

halvány

lomha folyó

hajnali tükörcserepet vonszoló

színem

arany és bársony

fekete madárraj

levelitől…

Szívemben remegő

szélárnyék

lebegő

fény gömböt emelő

mellemhez feszülő

holdtajték

ölelő

tűztáncos

szerető

álmomba nevető

kristálylét

kereső

káprázat

kutató

kiutat mutató

hangok közt

matató

sikolyban megfuló

billentyűn

elbukó…

Míg jóllakottan habzsoltuk

bolond nyarunk

nektáros ízeit

arcunkon mézpermet csillogott

bőrünk borzolták

fülledt éjszakák után

hajnalunk

friss szellő hullámai

esténk tikkadt vándora

a

csend

nem találta testünk frissen vetett ágyban

éjlugas alatt

ért bennünket a mámor

szabadon szálltunk

miénk volt

minden…

Úgy szeress

fényeid tapadjanak rám

csókoddal terhes legyen

újra

csukott szempillám

csontjaim közé

préselődjenek frissen

magányos sejtjeid

szerelmedet

el ne vond

hiába képzelnéd

hogy ronggyá zilált

álmok

közt

nem kandikál ránk többé

vágyunk váratlan tébolya

s

sikoltva

már

sosem veti rád

éhes szörnyeteg…

Győzelem

írta:Attila-benczi

Fényes korona homlokomon,

a dal napsugara arcomon.

Fekete széken,fekete kabátban,

fekete ember ül.

Eljött az éjszaka,

hol a napsugár?

mely életem mindig beragyogta,

énem erre vár?

Véres kézzel írok,

legyőztem,a félelmem.

Fenyőágból font koronádat,

nézem a homlokodon.

Fehér ágyon,fehér takarón,

fehér angyal ül.

Végre! Te voltál!

Már nem féltem.

Lassan lehunyom…