Valamikor réges- régen, amikor az emberek hamuba sült pogácsát ettek és hideg vizet ittak utána, valahol a mai Anglia területén, volt egy kis falucska. Ebben a faluban maradt fenn egy szokás, amelynek eredete elveszett az idő tengerében.

Egyesek azt mondják, a szokás még az első emberpártól, Ádámtól és Évától származik a paradicsomból. Mások szerint Afrikában a bennszülöttek körében kell keresni az eredetét. S mivel folyamatos vita tárgyat képezte a szokás eredetének a keresése,…

Félt az öregségtől. Aggodalommal töltötte el, amikor arra gondolt, mi lesz vele, ha nem tud majd dolgozni, terményt értékesíteni. A kétszázhúsz lejes kollektív nyugdíj a gyógyszerekre sem lesz elég, miből fizet egyházadót és villanyt, vajon honnan lesz pénze tüzifára. Férje már lassan egy évtizede, hogy kiköltözött a hegyre, az örök nyugvóhelyre, gyermekei is elhagyták a családi fészket a házasságkötés után. Egyedül dolgozta a kertet, két darab kukoricaföldet…

                                  Az Igaz Szó megjelenésének 60. évfordulójára

Nagytakarításkor kerültek elő. Jó ideje megfeledkeztem róluk. Hiszen egyik 45, a másik 25 éves. Emberöltőnyi idő. Ez alatt mi minden történt velünk? Mást ne mondjak, az Igaz Szó is már 23 éve Látóként fungál. Ebből a 60…

A munka és a szerelem, ha külön válik, az már megszünteti a szent egységet. Együtt lenni, gondolat mindig összekötő erejében lebegni, igen ez a szerelem.

(Bakuwa)

A bakuwa törzs körülbelül két évszázaddal ezelőtt tűnt el a történelem süllyesztőjében, mégpedig úgy, hogy egész egyszerűen magába olvasztotta a wimba nép, amely óriási többségben élt a Szumbawa-szigeteken. A bakuwa nyelv annyira elütő és egyedülálló, rokontalan a világnak azon a táján, hogy a wimba nyelvészek éppen emiatt kezdték tüzetesebben tanulmányozni, és mert csodabogárnak bizonyult, csakhamar a tudmányos érdeklődés középpontjába került: megszerkesztették…

Elmúltak az ünnepek, hazaértek az angyalok a Mezőségről, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány önkéntesei. Minden bizonnyal fáradtan, elcsigázottan, meggyötört testtel a hosszú úttól. De meggyújtották a szíveket, így hát mégis itt maradtak közöttünk. Mert aki lángot ad, az már nem maradhat olyan, mint azelőtt. Sokkal gazdagabb, mert fénylik és melegít.

Istennek hála voltak jókedvű adakozók, az erdelyimagyarok.com honlap…

Egy irodalmi honlapon olvasom:

"Oldalainkat 8 vendég és 0 tag böngészi."

Gondolkodóba ejtett. Eszerint én egyike vagyok annak a nyolc vendégnek, aki böngészi az oldalakat.

Mivel azonban nem vagyok belső tartozéka ennek a portálnak, majdnem bizonyos, hogy inkább a "0 tag" kategóriába tartozom, és ekkor már erősen kétlem, hogy ott vagyok-e, és böngészek, sőt már azt is, hogy egyáltalán vagyok-e, vagy máris hozzáadtak egy…

                                                        Január átsiet az úton

                                                                                        A-nak

                                                                                                Egy képzet találkozás margójára

                                                        Rá permetez barna…

1983. Szilveszter este. Majdnem felszabadult a légkör. Kizárjuk a külvilágot, a politikát. A diktatórium megengedi az óévet elbúcsúztatni, az újat köszönteni (nem engedi meg viszont a karácsony ünnepét...). Csillagszóróval, hangos hujjogatással lehet mulatni. Sőt, a vezér beszédet mond éjfélkor. Stimati tovarasi si concetateni, romani, maghiar si de alte nationalitati...( Tisztelt elvtársak és honfitársak, románok, magyarok és más nemzetiségűek...). Az ünnepi asztalon finomságok, igaz,…

Van egy falu, ahol a mégsem helyett azt mondják: csakse. És a mégse helyett is csak azt mondják: csakse.

Ha például a csordapásztor berúgott, és emiatt másnap nem tudott felkelni, így beszéltek:

– Csakse nem hajcsa ki a marhákat a Takány.

A pásztort mindenki Takány Pityókának ismerte. Aki még halottak napján kijár, váltig csodálkozik, hogy a kövén ez áll:

„Itt nyugszik Kapás Sándar, élt 64 évet.”

A kőfaragó nem dolgozik szótárból.

Aztán jött egy…

                                                       Hogy amit koldus hit tanít...

                                                      Év kezdetén

                                                      a föld kezéből

                                                      maroknyi morzsát

                                                      porszemet

                                                     …

Boldogult legénykoromban a templom tornyából búcsúztattuk az óévet. Egyik szilveszterkor a kántorunk idő előtt lebetegedvén nekem jutott a tisztesség, hogy a hangot megadjam és a kórus énekét irányítsam. Ekkor olyasmi mocorgott bennem, hogy talán a papi hivatást kellene választanom. A sors másként rendelkezett, de az a két ének ma is itt cseng a fülemben: Óh, mily rövid ez az élet, / Ragad minket az idő: / Íme, ismét már oda lett /  Éltünkből egy esztendő! / Tekintsünk még utoljára  /…

Szilveszter este volt és megőrült a világ. A máskor oly csendes falusi utca háborús övezethez hasonlított. Szabálytalan időközönként robbanások és sivítások követték egymást. Mi lesz itt éjfélkor, tűnődött az asszony, míg beengedte a macskákat.                                                                Már délután elkészítette a krumpli salátát és a hideg sültet, a lencseleves is kinn dermedezett a konyhaablak párkányán. Veletek mi legyen, nézett a két tacskóra. Mi lenne, szólt a férje,…

Ugyanolyan egyhangúan szállt alá az est Aranka néninél, mint általában bármikor, télen. Odakint az idő is csak az a rongyos semmilyen, se hó, se fagy nem uralkodott, de cserében annál több sár duzzasztotta a tenyérnyi udvar minden szögletét. Még az a cudar Nemere is feltűnő csendességben lapult valahol, egy szekeres gazda szerint az ojtozi hegyszoros torkában akadt fenn vagy két napja, s ott lóghatott azóta is.

A naptárba viszont Óévet írtak, holnap mégiscsak pirosbetűs…

Az adventi diáktüntetések idején sok minden megfordult a fejemben, de akkor, a nagy sajtóbeli hangzavarban nem láttam értelmét érdemben hozzászólni. Most, az ünnepi elcsöndesülésben, talán…

A közelmúlt eseményei mellett régi és még régebbi történetek tolulnak emlékezetem vetítővásznára. Az ember ilyenkor óhatatlanul is hasonlít, összevet, s következtetéseket próbál levonni. Mivel világéletemben gyermekekkel és ifjakkal foglalkoztam, utóbb pár évtizedet főiskolai oktatóként…

Szédelegve, kissé bepánikolva állok a nagy áruházban, ötvenbanissal szerzett, kissé rozsdás vas-kocsinak támaszkodva. Jó szolgálatot tesz a csúnya szerkezet, lágyuló térdeim nem biztos, hogy megtartanának maguktól. Szemem, agyam keresi a menekülési útvonalat. Nincs, egyelőre nincs. Fokozódik a mellkasomban a nyomás, erőltetve hajtogatom magaban, mint egy mantrát: semmi baj, nem leszel rosszul, nem ájulsz el. Hol a kocsinak, hol nekem ütközik valaki, néhányan már furcsán néznek rám, bizonyára…

              Haikuk – gipszben

              Bíbor a május,

              tavasz ölében vágyak

              lángja piroslik.

              *

              Magyari rege

              lóhátán üget haza,

              vállán páva ül.

              *

              Szeretted hantja,

              ha sír, mire fölébredsz,

              fáj majd, hogy…

Ültünk csalódottan a Kábelben a Lazics asztalánál. Hallgatuk a semmit, mint siketek a szférák zenéjét.

Megint ellopták a világvégét.

Váratlanul tolta elé magát egy bozontos atyafi.

– Befogadnak? – kérdezte, és odahuppant.

– Hát persze – bólintott Elekes, a Feriforma, és rágyújtott a századik cigarettájára.

– Ide ülök – mondta a bozontos –, mert maguk műveltnek látszanak. – Hát hallgassák meg, hogy’ jártam az éjszaka. Gyanítottam, hogy az országos, sőt…

Érkezik a Jézus! -drága jó barátok,

Jólesik ilyenkor gondolni tirátok.

Konyhánk illata is jelzi a karácsonyt,

Ilonkám munkában, süti a kalácsot.

Disznót nem vágtunk, de megvan a kolbászunk,

A hűtőben, nem kell a padlásra másznunk!

A pince is közel, jó bor a hordóban,

Ennyit árulok el, most elöljáróban.

Borom nem…