Huszonkét éve...Hihetetlen. A marosvásárhelyi Elektromaros vállalat Számológépgyárában dolgoztam akkoriban. Már napok óta feszült volt a hangulat a magyarok és románok között, de még szóba álltunk egymással. Aztán elterjedt a hír: agyonütötték Sütő Andrást. Később kiderült: "csak" a szemét verték ki...Békésen tüntettünk, mintegy kifejezve szolidaritásunkat nagy írónkkal szemben, időnként skandáltunk is, követelve az anyanyelvi oktatás megteremtését, kérve, hogy az…

  Állok és nézem a várost, amely alattam terül el. Állok és nézem, és eszembe jutnak régmúlt idők... Mennyit jártunk ezeken a köveken! Gyerekként, mikor még nem értettük, mitől is fáradnak el a felnőttek, mikor a hegynek fel megyünk. Miért állnak meg időnként, hisz gyerekjáték haladni, mi meg alig várjuk, hogy a medvénél legyünk. Akarom mondani A Medvénél. Amelyik hiába van kőből, valahogy mégis lelke van,  szeretettel fogad bennünket mikor hozzá rohanunk, hátrakiálltva a lassú…

Ide hova, még egy gyereket, nézett rá a férfi véreres szemekkel. Fáradtan dőlt hátra, a mozdulatra kis hamueső hullt a tányérjába, melynek alján piros lé árválkodott. Az asszony indulatosan koppantotta a mosogatóba a poharat. A szoba irányából vékony sírás hallatszott. Na, most felkeltetted a gyereket is, sóhajtotta rezignáltan a férfi. Benézek Jóskával a Pirosba, tolta helyére a széket és kiment. Az asszony tudta, ez mit jelent. Zárásig ott ülnének és konyakoznának, ha nem vennék el az…

Én, az idegen…

Nincs, hely melyet magaménak érzek,

s ez oly nyugtalanná tesz.

Úttalan utakon járok-kelek,

s ha várakoznom kell, néha türelmetlenkedem.

Miért? Hisz ahonnan jövök nem volt jó nekem,

s ahová tatok, tán nem sok jó vár engem.

Vívódom és néha már-már elvesztem reményem,

de talán van mégis valahol egy hely,

ahol érezni fogom majd végre,

igen, hazaérkeztem.

Cserei Annamária

2009.08.17…

Könyörgés

Hozzád kiáltok reményt vesztve,

alig hallhatón, erőtelen.

De bízom, hogy  így is meghallod kérésem,

Te mindenható vagy. Én ember.

Egy nyomorult ember a végtelenségben,

a bűntől megfertőzött világmindenségben.

Tudom, sorsom fájdalom, küzdelem.

Nem panasz, de olyan nehéz néha mindezt…

Együttműködés helyett széthúzás. Mit látott Szacsvay Imre a nagyváradi magyarok március 15-i ünnepségén?

Ma reggel szokatlan nyüzsgés zavarta meg lakhelyem, a Körös-part csendes sétányát. Minden évben eljön az a nap, amikor szorgalmas kezek letakarítják az egy év alatt összegyűlt galambürüléket öreg fejemről. Közeleg a nap, a nagybetűs, megmosdatnak, ünneplőbe…

Csak állt az apró kis test a nagy épület mellett. Régi bérház. A máladozó vakolat szomorúan csüngött apró, göndör kis lapokba hajolva. Ő meg csak állt. Tanácstalanul. Kérges, köszvénygyűrte kis kezét nézegette. Nem mert felnézni sem, annyira restellte helyzetét. Micsoda élet - gondolta. Csak nézegette a kezét mélán. Azt a kezet, melybe buta kis csergőt fogott egykor, azt a kezet, amely kusza kis vonalakban próbálta leírni az irkába: Erzsike. A kezet, amelyre egykor István húzta a gyűrűt. A…

Március idusa nemzeti ünnepünk,

Büszkén ünnepli meg azt magyar nemzetünk.

Nyolcszáznegyvennyolcban -március idusán-

Forradalom tört ki, úgy Pesten, mint Budán.

De megmozdult akkor egész Európa,

Milánó, majd Párizs és az öreg Róma.

Recsegve hullottak a zsarnoki láncok,

Amint kitörtek a forradalmi táncok.

Pesten az ifjúság rögtön zászlót bontott

És megszövegezte a 12 pontot.

A Pilvax kávéház adott vezetőket,

Márciusi…

Március száguld ifjonti hévvel:

kér, követel, vágyat ont,

de bimbót csak szépszerével,

- a tavaszban - lassan, lágyan bont.

Szent György terel kost, jerkét,

tejen tart szopós bárányt,

mit kikeletnek felkínál jelként,

majd fészekre ülteti a sármányt.

Pünkösd havában napfényes a…

Újra el telt egy év és arra eszméltem, hogy ismét itt van március 15-ke amikor mi magyarok az 1848-as forradalomra emlékezünk. Most hadd ne ejtsek szót arról, hogy nem értem miért csak mi magyarok ünnepeljük ezt a forradalmat hiszen akkor nem csak a magyarok küzdöttek a szabadságukért hanem a kelet-európai kis nemzetek mindegyike.…

  Sose felejtem el. Álltam a márciusi napsütésben az alföldi kis falucska főterén, amelynek immár tizennyolc  éve voltunk lakói. Láttam az újonnan felavatott emlékművet a falatnyi parkocskában, mely fából készült, de nem is ez volt a lényeg számomra benne. Hanem az, hogy kimondottan képviselve volt Erdély is a szoborcsoportban.

 Eszembe jutott a sok megaláztatás, melyben részünk volt a tizennyolc év alatt. Hogy mikor megérkeztünk, és beköltöztünk egy szobás kis…

A Magyarok Szövetsége példa nélküli, több nagyvárost is érintő előadássorozatot szervezett, melynek nyitó rendezvényét „Szkítiából kijöttekről… „ címmel március 10-11-én tartották Debrecenben, a Centrum Hotel konferenciatermében.  A sorozat fő célja, hogy a magyarság minél szélesebb körben ismerhesse meg a nemzet igaz eredetét, s szerves kultúrájának, műveltségének gyökereit. Botos Csaba, a debreceni…

   Rút kiskacsa... mindig ez jutott eszébe a nőről a környezetének. A haja sötétbarna volt, vékonyszálú, amikor frissen megmosta, egy-egy szál mindegyre repdesett a mozdulatai enyhe elektromosságától, halványkék szemei szelíden kémlelték az univerzumot. Arcbőre fehér, már-már áttetsző, az orra körül halvány szeplők tarkították. Vékony kis testalkata elveszett a világban, könnyed léptekkel igyekezett reggelente a munkahelye felé, fekete-szürke kockákból összevarrt hátizsákkal, szürke…

A férfi kopott kabátban sétált a sírok között. Órák óta. Cipőjét már átáztatta a harmat. Órája nem volt, de pontosan tudta, mindjárt itt a reggel. Hozza magával a bűntudatot. Egy sír mellett megállt, csak nézte, majd halkan sírni kezdett. Ő csak egy átlagos férfi volt, egy átlagos gyásszal. De azt senki sem tudta, hogy ez a férfi az idő áldozata, és már örökké a bűntudat foglya. Alkoholista. Nem volt számára tér és idő, nem volt értelem, ha tele volt a pohár. Édesanyja szavait sem hallotta,…

Helyszín: marosvásárhelyi sürgősségi osztály, azon belül is a SMURD részlege. Szörnyű gyomorgörcsök gyötörtek, előtte való este már itt lett volna a helyem, de "jó" szokásom szerint, csak akkor megyek orvoshoz, ha már visznek...Egy átszenvedett éjszaka után mégis itt kötöttem ki, akkor már nem is tiltakoztam, mikor a nővérem kijelentette, hogy azonnal öltözzek, jön értem és visz.

  Nem voltam ilyen helyzetben évek óta. Kiszolgáltatott, ijedt, szenvedő...Ahogy beérünk, az egyik nővér…

Mi fiatalok mindig mindenből problémát csinálunk. Nem így az idősek, akik élettapasztalatuk után már jól megválogatják, hogy min is érdemes idegeskedni. Lássuk a példát. - Jegyzet

Reggel egymást érték az esőcseppek. Zuhogott. Utálom, ha esik. Pontosabban utálom, ha az utcán vagyok, amikor esik. Ha a villamoson ülök és bámulom az ablaküvegen ömlő esőt, nem zavar. Vagy ha…

Nem tudom a többi férfi társam, hogy van ezzel, csak azt tudom, nincs olyan nő, amely az érdeklődésemet és persze a kíváncsiságomat föl ne keltené.

Még hogy nincs? De bizony van! Édesanyám, és persze az idős asszonyok, akik unokájukat sétáltatják Párizs utcáin gyalog, vagy hintóval.

Megfogódtam. Mert még van egy kategória, szerencsére az ide tartozó lányok nem nők még, csak lesznek. Ha jól megfigyeli őket az ember, föllelhető bennük, milyen típusú nőkké válnak.

Nőkről…

Megáradt pataknak kibuggyant a kedve,

         súlyos terhét mára levetette.

Himbálózó hátán mátkapárt lejt boldogan.

Gácsér mögé réce bújt kacéran..., hamuban.

      Néznek rám, inukban de bátrak!

 Mosolygok, látványuk mi' ritka pillanat!

                    Útjuk sietős...

          A híd alatt már nem látom,

          korán reggel áhított álmom.

Virágot kellene venni, ma nőnap van, elvárható, hogy mindegyik kapjon egy szál virágot, anyám, feleségem, léányom, néném, esetleg még a szomszédasszony is, hogy is legyen, ma nagyon drága, na de nem lehetek pont ma spórolós, ma nem csak én futkosok virággal, lesütött fejjel jönnek a társak velem szembe, mindegyiknek egy -egy a kezében, nicsak, Pistaszomszéd is, pedig egész évben veri a feleségét, de Lali barátom ma nem lesz megmosolyogva, mint más napokon, merthogy ő mindig szokott vinni az…