Már zsenge gyerekkorában úton volt mindig. A szüleivel. Anya és Apa mindig vitte. Hol azért mert muszáj volt tovább állni, hol azért mert megunták a környéket. Laktak körgangos bérházban, hatalmas lakásban, laktak kis vályog viskóban, egy elfeledett, poros faluban, laktak pici kis faházban egy gyönyörű tisztáson.



Ez a pici kis faház lett álmai otthona, ahova azóta is visszavágyik. Ott szabad volt nagyon, ott boldog volt nagyon...Nem emlékszik, még nagyon kislány volt, hogy hol állt…

Lóra (Írásra) magyar!

Sok ember ír,

Némely alkot,

Többség irkál és firkál.…

Írország nyugati partjánál terül el Sheffild, egy kis halászfalú. Errefelé nagyon ritka a napsütés, legtöbbször mindig ködös, nyirkos a levegő és szeles. Az itt élő emberek, amikor nem halásznak, isznak a falu egyetlen kocsmájában. Isznak és beszélgetnek, különféle dolgokról. Egy hónapja nem volt szép idő. Rengeteget esett az eső, az óceán hullámzott. Halászni sem igen lehetett kimenni a nyílt vízre. Ez az idő rányomta a hangulatát az emberekre. Mindenki morcos volt, rosszkedvű, sőt egyes…

Itt vagyok, szeretnek,

Megnőttem, nevelnek.

Szenvedek, értenek,

Emberként tisztelnek.

Rongy vagyok, csavarnak,

Föld vagyok, taposnak.

Hús vagyok, harapnak,

Fa vagyok, kivágnak!

Szeretnek, gyűlölnek

Kívánnak, megvetnek.

Kacagnak,…

Egy teljes esztendőt töltöttem munkám során ebben a szép Küküllő-menti községben.

Érdekes, különleges falu volt ez annak idején. Vegyes lakosú – fele magyar, fele román, s a hegy alatt cigánysor. Nem ez a különös azonban, hanem, az hogy ahány ember lakott benne, mind valamilyen mesterséget űzött. Szántójuk, termőföldjük nem sok volt, csak annyi, amennyi…

Vallom és tartom: A hazaszeretet egy nemzetben az, ami a testben az egészség, attól naggyá nő,anélkül elsorvad.

Hazaszeretet nélkül nincs nemzet, csak horda.

Szerette a robogó vonatból szemlélni a tájat. Szerette, amint elsuhanva a házak, nyaralók, puszták, fenyvesek mellett, fel-fel villant egy-egy életkép. Mint most is. Ott annak a nagy háznak az udvarán két kamasz unottan passzolgatta egymásnak a labdát. Igazi focilabdát.  Nem volt semmi öröm a játékukban. Vajon miért? Talán túl sok mindent, túl könnyen kaptak meg rövid életük során, így nem lelték örömüket egy egyszerű labdajátékban. 

 A következő kép egy falu széli ház, előtte kispad,…

Nővérért kiáltott, az azonnal hívta az orvost. Magához tért...Istenem, magához tért...A legmélyebb lelki fájdalomban sokszor már-már attól félt, hogy többé nem tud beszélni vele, nem tud szólni hozzá, nem mondhatja el mennyire szereti. Sok érzés kimondatlanul marad.  De nagy az Úr hatalma, lám, most elmondhatja neki. 

 Ült az ágy szélén, nézte és peregtek a könnyek a szeméből. A férfi csendesen simogatta a kezét, és suttotgta: 

" Ne…

                                                        Nagyszülõk  és  unokák. 

        Mikor  te  is  eléred  a  nagyszülõk  korát,                      Iskolától  a  nagyiék nem messzire  laktak,        

        alig  várod  ölbevenni a  kis  unokát.                               hazafele  sietve  még  sürün  beugrottak.

       Igy  történt   ez  velünk  is még  annak  idején,                Mindig  volt  ott  számukra  a  fogukra  való.

      …

Peregtek az ablakon az esti fénytől ezüstös esőcseppek. Mint az életben a percek, a napok, jutott eszébe. Ült a tolószékben és nézte amint csillogva leperegnek az üvegen. Elmerengett. Szája sarkában a megkeseredett vonást kissé lágy mosoly váltotta fel. Emlékezett...

  Milyen eleven volt azon az estén! Akkor is esett, de ez őt a legkevéssbé sem érdekelte. Nem azért állt az ablaknál, hogy a múlton merengjen...Türelmetlenül topogott, apró, fekete lakkcipőbe…

Vackor kutyámmal haladtunk lassacskán a szégyenükben ittmaradt, piszkos hóbuckák között, a sódert síró, bokatördelő, valaha járdának szánt képződményen, végig a temető téglafala mellett. Délutáni séta helyett választottuk ezt a romantikus útvonalat, mert abba az üzletbe vezet, ahol végkiárusítás van bútorokból, annak pedig lenne helye a családnál. Romantikus, vadregényes, mondja az ilyen kényelmetlenségekre a fényűzéshez, nyílegyenes vonalakhoz szokott nyugatnémet. Ámbár, válhat ez…

        Az előzményeknek még nincs vége.

   Úgy vélem, nem lehet kihagyni meghatározó részeket.Az elődök cirkalmas útját be kell járnunk,ahogy télre tavasz jő,friss zsongás,majd a  forró nyár is beköszönt és később ősz,meg tél.Igy kerek az egész:

       Néhány megjegyzés:

- Az emlékezés láncolatában mindinkább előkerülnek olyan mozzanatok,emlékképek,események,amelyekre nem a csapongás jellemző.Annál inkább az aprólékos araszolgatás,amely közelebb vihet a gyökerek…

Egyszer egy szép napon Tavasz, Nyár és Ősz leültek beszélgetni. Jó barátok voltak, de mivel mindannyian nőneműeknek lettek teremtve, bizony bizony egy kis rivalizálás is kicsendült a szavak mögül. 

  -Ó, kedveskéim, micsoda szép napunk volt amikor először tettem be a lábam a világ kapuján!- szólt Tavasz.- Langyos napsugaraimtól minden életre kelt, a csupasz faágakon bontakozni kezdtek a finom kis rügyecskék, az állatok előbújtak rejtekhelyeikről, az…

Az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány köszöni MINDENKINEK, hogy részt vett az "Összefogás Székelyvarságért" akciónkban. Összegyűlt a misszió teljes költsége, és így -közös összefogással- sikerült azt megvalósítani.

Külön köszönet:

-Lillemor Larsson asszonynak, aki a svédországi önkormányzattól lehetővé tette, hogy ez az adomány elérhető legyen.

-Fábián Lászlónak és a St. Vincent Vinridarorders Konzulat i Stockholm…

A Teremtő és a többmilliárd monodráma… / részlet.

   A mindenség teremtője beleunt a földi ügyekbe. Valóság ez, noha hasonlat is lehetne, mára beleunt, úgy ahogy van, az egészbe. Hallottam. Kétszer is elmondta, igaz csak úgy magának, befelé, de azért jól hallhatóan: elegem van az egészből.

   Pedig a teremtés csoda jó játék volt, csupa öröm és szórakozás, mondta ezt követően, szintén magának, befelé, merthogy kinek is mondhatná, amikor se…

Siess! Szedd a lábad! Haza kell érnünk, megfagyunk!- szólt ingerülten a tíz év körüli kislány a fiúcskára. Vacogtak a téli estében, kesztyű egyikükön se volt, csizma is csak a fiú lábán. a kislányon egy valamikor bundás, sok számmal nagyobb, szakadt  papucs. Vékony kis alakjuk elveszett a hirtelen leszállt sötétségben, szaporán lépkedtek a buszmegálló felé. 

 A buszon valamivel jobb lesz- vigasztalta az öccsét a lány, mikor látta, hogy már lefelé görbül a szája.…

 Vadkacsák!

   ...a kert alatt,

megbeszélést tartanak.

Lépkedek nesztelen

harkály koppan

rigó röppen

fa ágáról

töppedő hó

könnye csorran.

Gépem készen, néhány katt

/amonnan eb megugat/

nézek fel..., a kacsahad!

Kapkodok, de késő már.

Ó..., csak a sor vége

került lencsevégre!

Hányan vannak?

Hová mennek?

Ki állítja sorba őket?

Madarak, ők tudják...

merre,…

Korán, mikor az összes kakas megerőszakolja a hajnalt, Falatka kisasszony már talpon volt. Ez így, ebben a formában azért nem igaz, mert Falatka kisasszony akkor kelhetett volna kakasszóra, ha vidéken él, kedélyes, virágos portán, hol a gyűrött parasztemberek már korán reggel komor izzadságfoltokkal az ingükön járkálnak, és a nyelet pálinkától kicsit büdös a szájuk.

Kakasok és vidéki ájer híján Falatka kisasszonynak születésétől fogva egy komor bérház földszintje jutott, ott is egy…

Nanó és Papó csendesen üldögélt a kemence mellett. Csak a fahasábok pattogása hallatszott. Réges régen lehettet volna gáz a házikóban, de az öregek ragaszkodtak a fa adta meleghez, hiába kérlelték a gyerekek, hadd vezessék be. Hiába hivatkoztak arra, hogy Papó se fiatal már, elcsúszhat ahogy a fát hordja be, a fiúk sem lehet mindig itt, a vejük meg nem is hord be egy marék gyújtóst sem mikor itt van. Nem rossz ember, de városi, nem is érti mi az a fahordás. 

 -Hideg van odakünn, Nanó,…