Lófalván nem volt még lakodalom bonyodalmak nélkül.

        Történt egyszer, nem is olyan feledésbe enyésző régen, hogy elhangzott a harmadszori hirdetés is a szószékről a fiatal pár életre szóló szándékával kapcsolatosan: lófalvi ifjú házasságot szándékozik kötni egy ökörfalvi hajadonnal. Mivel egyik faluból sem érkezett ellenérv a falu ékesen szóló méltóságos urához, elkezdődött a nagy készülődés. Kezdték a laskával, disznóöléssel folytatták, sorra mártírhalált halt a fiatal…

Első húsvétom ideát

Jött a tavasz, és jött a húsvét is jóidővel, mezei zölddel, ahogy illik. Én is ünnepibe öltöztettem a lakást, poroltam, sikáltam, mostam, festettem sok pirostojást, azaz írtam is mindenféle színűt, hogy jobban örüljünk neki. Oly fösvények voltak abban az évben az oktatás vezérei, hogy húsvét után azonnal iskolába parancsoltak bennünket. Mindenki helyénvalónak is találta, csak én morogtam, hogy három nap a tavaszi vakáció.

-Mi, mit mondasz?…

Ozsváth Sándor Mulassunk! című blogbejegyzése ihletett és adta az ötletet, hogy én is írjak néhány sort a közös mulatozások felejthetetlen emlékeiről.

Mulatni, nótázni nagyszerű dolog. Legénykoromban (közvetlenül a rendszerváltás előtti és utáni években) rendszerint összeültünk a sáromberki kultúrotthon klubtermében, s nagyokat énekeltünk. Ezeknek a közös…

Atyánkfia családjában hat nemzedék óta minden elsőszülött fiú ugyanazon keresztnevet viseli. Mivel nevük napja a sorban legnagyobb nemzeti ünnepünk után következik, náluk pirosbetűs ez is. Ilyenkor, régen - az anyák-nagymamák kedvenc szavajárását idézve - ha kutyába rúgtak, akkor is Sándort találtak. Atyánkfia gyermekkorában, e nevezetes nap előestéjén, legalább tucatnyi hasonnevű ülte körül a tisztaszoba nagyasztalát hol ennél, hol annál a rokonnál-kománál,  s egy kis "félkaros" munka után…

Ma is, mint mindig, az embernek szüksége van reményre.

A tárgyaknak, növényeknek, állatoknak nincs szüksége reményre.

Azok anélkül is jól megvannak, tudnak létezni, tudnak élni, tudják élvezni a puszta létet. Az ember viszont remény nélkül nem tud létezni, nem tud élni, nem tud szeretni, s nem is képes hinni semmiben és senkiben.

A húsvéti ünnep mindenkinek jelent valamit.

A meggyőződéses Krisztus-követők legfőképpen Jézus szenvedését, hal…

Hajnal előtt

Még bírom. Még viszem, cipelem.

Nem teszem le, jaj, nem tehetem!

Hozzám kötözték, erős a szál,

nem oldja el, csak majd a halál.

Viszem. Az úton meg-megrogyok.

Ha elérném bár a hajlatot,

onnan majd... talán... jaj, nem tudom,

de nem állhatok meg félúton!

Viszem. A hátam már sajog,

nem tudom merre, hol vagyok.

Sírok, könny marja szememet:

viszem, viszem…

„Június volt, s ujjongtunk, nincs tovább” - így kezdi Ady Endre „Üzenet egykori iskolámba” című versét. Manapság ez az ujjongás már áprilisra-májusra esik, s meg kell jegyeznem: nem mindenkinek kellemes.

Lehet, hogy rossz környéken lakom, lehet, hogy túl sok errefele a nem igazán közkedvelt pedagógus, különben mivel magyarázhatnám azt az ocsmányság-áradatot, ami napok óta beömlik esténként az ablakomon.

Este hét óra után előkészíthetném a füldugót, de éppen nincs kéznél. Így…

Atyánkfia székelyföldi, pár éve "nyugalmazott néptanító". Kiterjedt rokonsága révén otthon van Csíkban, Gyegyóban, s utóbb, megözvegyülvén, kedves időtöltése lett a rokonlátogatás. Esküvő, keresztelő nincs nélküle, hívják unokák, jó barátok mindenfelé. Atyánkfia szeret - s tud is - mulatni, amúgy magyar módra, cigányzenével.

Most Debrecenben van. Bő húsz éve nem járt errefelé. Addig évente kereste fel kedves városát, még diákkorában szerette meg Móriczon keresztül, meg aztán mint…

Leszállt a néma éjszaka,

szakadt dunna fölöttem,

a sötétség fehérben.

Felhők az égen mind megálltak.

Kis rés tátong, nagyon sok.

Csodálatos az égbolt.

Csillag csak egy aprócska pislákol,

de hol?

(Mit üzen? - kérdezem.)

A vén Hold is dereng a takaró alól,

titkot őrzőn, mit sem sejtőn aluszik.

Csend van.

Hallgatom, egyedül vagyok nagyon.

"Borostyán" házban álomtakarón,…

Amikor beköltöztünk a panellakásba, és ismerőseim hosszasan mesélték nekünk a csótány- és svábbogár-sztorikat, bizonyos voltam benne: ezek amolyan panelos „horgászmesék”, nincs is ennyi rovar a világon. De azért elhívtam a csótányirtókat. Ők kijöttek, akkurátosan bepreckeltek mindent,…

Kecskeólban

Ülök a műzsörszé nadrágkosztümömben - ez most a menő, meg a praktikus, meg úgyse lehet mást kapni, mert ez a divat - és bőszen hintázom a széken. Tehetetlenségemben. Megint a "mit tegyek, mit tegyek" gondolat uralta el egész elmémet. Kint ragyogóan süt a nap, bent mindenki szemlesütve ír. Azt a mindenit, meg a hétszázát, s a fűzfán fütyülő rézangyalát!

- Írjál már - szólt rám a fennebbvalóm.

- Hagyjál már gondolkozni - hallom magamat.

Miként…

Javasolom, építsék át a telefonfülkéket. Legyenek az oldalfalak átláthatatlan, törhetetlen és hangszigetelt anyagból. Az ajtók legyenek belülről zárhatók, és a kabin falai érjenek a földig. Az ötlet nem légből kapott, a gyakorlat, a kényszer követelné meg ezt, ahhoz, hogy a fülkéket rendeltetésszerűen lehessen használni. Így ugyanis nem kellene hetente újraüvegezni, ha idegesebb honfitársaink a sikertelen beszélgetés, vagy a túlöntött alkohol okozta dühüket itt élik ki. Továbbá nem…

              Történt,hogy a Jóisten,2007 június 4-én délután fél ötkor,Judit húgomat pici kislánnyal ajándékozta meg. Erdélyben,Marosvásárhelyen.

Gyönyörű kislány,haja enyhén hullámos,szőkés vörös,szeme zöldeskék,bőre és kicsi lelke hófehér.

Teltek a napok,évek,nődögélt ügyesen s esze is kiválót mutatott.

Mint legtöbb rokonommal,barátommal,velük is az interneten húztuk szorosra kapcsolatunk szálait.

Aztán következtek a családi nagy napok,Krisz konfirmálása,Andris…

Kit a szélcsend is viharként perzsel,

s mint ördögszekeret, zörget a szél,

kit a béke is börtönbe zárhat,

s mint virágot, sebez a dér,

annak a búvóhely is csak stáció,

ama tizennégy állomás egyike,

hol bénák a cirénei Simonok,

s posztó a Veronika kendője.

Menekülhetsz  -  a mindenerő elől,

meglapulhatsz - a csillagok mögött,

áltathatod magad - a  nincséjjelekkel ,

önnön gyengédet lelkedben  -…

            Történt egyszer nem is olyan régen Rücsön, a nyári nagyvásáron, amit miden évben hagyományszerűen tartanak meg „Ilia” napján, hogy egy juhász bevezette szép szürke szamarát a vásártérre. Rendkívüli példány volt a maga fajából, el kell ismernünk – a juhász is.

            Amikor már gyűltek csodálói a patás tapsifülesnek, a juhász is alaposan belemelegedett állata dicséretébe. És hogy mindennek alapja legyen, a szamár is helyeselte tulajdonosát szörnyű iázással. A…

Sok-sok évvel ezelőtt a feleségem úgy döntött: kell nekünk egy kutya.

Tessék nyugodtan lepapucsozni, bár erősen kétlem, hogy akad kívülről épkézlábnak látszó család, ahol a belső, demokratikus döntéshozatali mechanizmus ne a ház asszonyának elhatározásait tükrözné. Nem szégyen ez, kérem, ráadásul a családi tűzhely őrzője ezernyi csalafinta technikát fejlesztett ki az egyenjogúságáig eltelt évezredek alatt, melyek alkalmazása nyomán tökéletesen képes álcázni akarata érvényesítését.…

Nehéz erők szorításából kiszakadtan

szellemlényként akár az űrben is

lebeghetnék!

Mászkálok.

Leülök.

Elfáradtam.

Víztükrön csillan úgy a fény,

metszett kristálypohárban a pezsgő,

mint fejemben, zsigereimben éhsége

a szabadságnak.

Részegít az elképzelés mámora, 

szépsége!

Itt lent  pincebogarak.

Feketék.

Undorítóak.

Nyálkás csigák tapogatnak felém.

A földnek vagyok kiszolgáltatott.

Nem…