Egy tálban a tét
Írta: Attila-benczi

Tányérom mélyén alultáplált rizsszemek
megtörten,félszegen,olajban pirultan.
Kanalam kíméletlenül ezernyit kiemel.
Sikításaik a térben elvesződnek
végső útjuk a számba vezet.

Kék bolygónkon éhező népek
naptól, éhségtől megtörten.
Pusztító fegyverek,gyilkoló gépezet,
üvöltéseik a szélben elvesződnek.
Földiparadicsom helyett pokolban ébrednek.

Hétszemű Rózsa beletörődve üldögélt a szőlőlugasban meghúzódó padkán: ma semmi izgalmas nem fog történni. Már órák óta figyelte a kocsmát - idevaló nyelven a bodegát-, s bár még egy bágyadtabb verekedés sem jött össze.

De nem azért hívták őt hétszeműnek, hogy egykönnyen feladja, kitartóan szemmel tartotta a környéket.Jó kis helye volt, csak az láthatta meg, aki tudta, hogy ott van; sajnos már majdnam az egész falu... Sebaj,…

   Ősz öregember volt, fogai is alig. Úgy taszította fel valaki a kocsimba, sejpítve mondta az “Adjon Isten”-t. Fiához menne Brăilára, jaj csak a menye, nehogy megint úgy fogadja, mint a múltkor. Kidobta az öreget a saját házából, miután az a lakását a fiára íratta. 

   –Képzelje el olyan menyem van, csak a pénz kell neki. Mondtam én a fiamnak, hogy ezzel Lénucával nem…

Töprengés

Írta:Attila-benczi

Töprengés,csöndben elmenni,

vajon ezt kellene tenni?

Körbenézek csodálkozok, mit látok?

múltam s jelenem apró szorongásait.

Velem szemben szobám ajtaján

kiragasztott gyerekrajzok,rólam.

Tőlük,nekem írt szülinapi versek.

Mellette, sarokban ordító rossz gitár.

Falba rejtett polcon,kopott papírlapok,

könyvek voltak,elporladtak.

Mint ahogyan én is.Ráncaim barázdái

mélyebbek a felszántott földnél.…

Egy belső kép

Írta: Attila-benczi

Testem falára felkúszó futórózsák

körülöttem becsapódó villámcsóvák.

Illatuk elviselhetőbbé teszi

időspirál által ellopott reményem.

Felrobbanó percek,aknamezőn élek

másodpercek szilánkjai széttépnek.

Falamon szorgos pók szövi hálóját,

rózsák keresik az idő kapuját.

Süvöltő szél szétszórja téglapor vérem

aknamezőkön,szülessen újjá reményem.

Fekete pont voltam eddig a fényben,

elindulok az…

Valamikor 1990 februárjában kezdődött a gyertyás tüntetéssel, amikor a vásárhelyiek tízezrével vonultunk ki, hogy követeljük iskolához és anyanyelvünk használathoz való jogunkat. Azóta több mint két évtized telt el, érdekvédelmi szövetség alakult, később különböző pártok jöttek létre, az a kevéske egyetértés, ami akkor annyira nagyszerűvé tette közérzetünket, így hullt darabjaira. Ma mindenki hangoztatja a magáét, hogy az övé a…

A tenger
Írta:Attila-benczi

Békés most a táj
semmi sem fáj.
Kint a végtelenben
összeér a láthatár
ég és víz egy pár.
Övé minden percem.
Életem lényege
egy szírén éneke.
Nyugalma,Isteni
tombolása emberi.
Szeretem a végtelent
s benne a Jóistent.

   Megigértem a négyéves fiamnak, hogy ma magammal viszem, dolgozni. Reggel óta nyaggat, hogy mikor indulunk, mint a kismacska a viccből. Végre indulhatunk. Rövid nadrág, rövid ujjú ing, zokni, szandál, s ami belőle kilátszik az egy négyéves szőke kisfiú, neve: Áron, foglalkozása: óvodás. 

   –Hova megyünk édesapám? – kérdezi a felvonófülkében nagy…

…hegyeket is meg tud mozgatni. Elmesélem…

A piacon jártunk páran, kétnyelvű táblákat osztogattunk, ajándékba. Megbüntetett a helyi rendőrség, egy tanácsi határozatra hivatkozva. Igazságtalanul. Ez a büntetés üzenet volt az egész erdélyi magyarságnak. Feszültségkeltőnek, rossz hangulat szítónak nevezték az akciót. “Visszaeső bűnözőként” emleget a rendőrség igazgatója. Egy ismerős fejéből pattant ki az ötlet: fizessem be a büntetés felét…. 1 banisokban. Ez később változott, 5 és 10…

   A hangyák látszólag gond nélkül élték életüket, amikor egy szép napon belépett az életükbe az elefánt. Felrugta a hangyabolyt. Milyen szemtelen egy inni járó elefánt, állapították meg egyöntetűen, de nem volt köztük egy sem, aki magasabbra merte volna emelni a hangját, legalábbis az elefánt ellen.

   Azazhogy egy mégis akadt, Samu. Kemény legény volt, házasodni…

Szívem ismeretlenje

Írta: Attila-benczi

Hagyd,hogy átöleljen megérintsen

szürke betűkből formált szavaim.

Hagyd, kezem,ajkam simogassa hajad

mint szellő a zöldellő mezőket.

Hagyd,beszéljenek az érzések,

figyeld a felsorakozott szavak

mondatokká alakult életem regényét.

Mert számodra lehet nem vagyok egyéb,

mint fűben lapuló szikla morzsa.

Megkövült tekintetemet rád emelem.

Tőled.Tőled,egy jó szóért esedezek.

Nem tudom ki…

Délutáni szunyókálásom után nagyapám jutott eszembe. A templomépítő. Faluszerte mindenki így emlegette. Ő is minden délután aludt egy órácskát, amiből nem volt szabad felébreszteni, történjen bármi a világon.

Egyszer, úgy Karácsony táján még a szolgabíró urat is megvárakoztatta.

- Foglaljon helyet, nagyságos uram – szólott nagyanyám a vendéghez -, hozok…

Tekintetünk

Írta: Attila-benczi

Surran milliónyi körben a végtelen

kígyóként tekeredik ránk nesztelen.

Pikkelyes tojásai remény s félelem.

Csont földön kúszik kihűlt csillagok alatt,

tojáshéjak koppannak ablakok mögött.

Tekintetünk az égen.Vajon,megvirrad?…

A várva várt szüreti bál, amit Borsos elvtárs minden esztendőben oly nehezen járt ki a fővárosi pártbizottságtól, majdnem elmaradt. Először az engedéllyel vacakoltak odafenn, aztán meg az idő szomorodott el és olyan szél fújt október első szombatjának hajnalán, hogy majd lerángatta Nénnyuka fejéről a kendőt, míg becipelte Vágner pék kenyeres kocsijáról a frissen sült vekniket. Márpedig mindenki számon tartotta, ha október eleje, akkor szüret, s ezen az sem változtatott, hogy a szüretelők…

                                                            HÁBORÚS IDŐSZAK.

                                                          Marianum - Kolozsvár. XIV.

        Gyakran felmerül az a kérdés bennem és néhány ismerősömnél is, hogy vajon jó-e ha a személyes visszaemlékezéseimben, kutakodásaimban néha megjelennek mások által közölt szövegrészek, adatok, illetve beleszövök bizonyos forrásmunkákat is? Érthető-e miért teszem…

Vörös függöny

Írta:Attila-benczi

Vörös függöny mögött,mi lehet,

hibátlanok,fehér lelkűek?

Csak néma csönd,lehajtott fejek.

Idő tépte emberéletek.

Sárban egyformán,mennek,lépnek.

Meddig élhet még az üresség?

Otthonaikban,csak vendégek,

ha,ablak nyílna falaikon,

talán élhetnének szabadon.…

Lófalván nagy csuda történt, amikor az 1990-es években egy iszonyú hosszú idegen autó verte fel az út porát. Lassan, óvatosan érkezett. A faluban néhányan élcelődve meg is jegyezték, hogy talán tojást szállít, hogy nem mer gyorsabban menni. Nagy volt a szájtátás, amikor nagyot fújva megállt az idegen jármű a templom közelében. Valami madárnyelven beszélő emberek mászkáltak le róla. Hamarosan megérkezett a pap is. A lófalviak legnagyobb csudájára ő is tudott azon a krákogó nyelven…

- Maga is ejtőernyős?

- Mingyá hallam.

- Ezzel a csotrogánnyal jött?

- Áhá. Ábonáment.

- Van itt valami rendes kricsmi?

- Áudé?

- Bedobnék néhány sört. Vazze.

- Fagadó egy. Bufet háram. Bodega kettő.

- Ez itt?

- Nyámam a patron. Csinálsz csinszte?

- Dög a dozsóm. Lerből jövök, vazze.

- Séfu. Há mi he'! Aggyá' sert nekem s a csoflingárnak.

- Az a bojlertestű, hatlövetű, lepukkant prosti?

- Te…

Élet,ma
Írta: Attila-benczi

Ágyjelenet után,
csodálkozok bután,
miért mész oly sután.
Megharaptalak talán?
tudom nem akarsz gyereket,
csak egy liter tejet.
Mi, nem tartunk tehenet,
kérj hát más egyebet.
Értem én,nem az élet ver
csak az állambácsi átver.
tévében butító média,
keresed hol a hiba.
Nem érdekel már semmi,
csak mit lehet holnap enni.

 Volt egy álmom. Szép álom? Rossz álmom? - ki tudja…- döntsd el magad!

Furcsa érzéssel kezdődött, mintha elvitték volna az agyamat, mintha tudatom nem is a helyén lett volna. Testem valamiféle fura földi…