Az ablakon túl

Írta: Attila-benczi

Az ablakon túl:

Szürke égbolt, rohanó emberek.

Hátraengedem székem támláját

Belekortyolok gőzölgő teámba.

Alkonyodik…

Szobámban, meleg van.

Jelzőlámpák villognak

Kilátok az ablakon.

Csönd, sötétség.

Villanás. PIROS lámpa,

Percekig tartó pokol tüze

Égeti szemem.

Hirtelen SÁRGA fény

Órákig tartó villogás

Mint az életem.

Végre! Megnyugtató ZÖLD.

Megáll, csörömpölve…

Kacsavadászat

Írta: Attila-benczi

Szél nem járt. Fülledt meleg volt.

A tűző napon szeme káprázott.

Felsértette bőrét a nád.

Távolról felharsant a békaszerenád.

Megállt. Levette kalapját.

Érezte: Elfáradt.

Mohón ivott.

Zajt hallott. Torkán akadt a korty.

Felkapta lábát. Hozzáért egy békaporonty.

Fuldokolni kezdett.

Szájára szorította a kezét.

Mély levegőt vett.

Mielőtt újra indult.

Óvatosan szétnyitotta a nád…

(naplójegyzet)

ÜRES BŐRÖND

Dühöngő  szélben ténfergek üres bőrönddel.  Csak egy ív  A/4-es papír simul a bőrönd aljára. A papíron két színes, festett folt található:   smaragdzöld csillag, és egy baljóslatú vörös csillag. Lírai és drámai erők  keverednek a fehér papíron. A gondolat túlélés világa kap teret a színes foltokon. Mindenki megtalálhatja boldogságát azon, de harcba keveredni egymással  nem érdemes. Foltot hagyhat lelkeden. Ilyen esetben legjobb fittyet hányni a szokás…

Ideges lankadás

P. G. magasrangú katonatiszt, ki egy hadjáratban kitüntetéssel vett részt, utána mindenféle homályos tünetek közepette megbetegedett – u.i. a lábakban nehézséget és elfáradást érzett, továbbá mintha hangyák futottak volna rajtuk keresztül, azután nyomást, néha a felső czombokban ideiglenes hőséget érzett, székelése fájdalmas volt stb. Gastein és Mehadia, melyeket kezdetben látogatott meg, semmi hatással nem voltak, sőt Mehadia forró fürdői vértolulásokat…

Magyarnak lenni mindig mindenhol jó. Akkor is jó, ha éppen az élet úgy hozza, hogy megbántanak magyarságunkban. Magyarnak lenni számomra jó volt Magyarországon is. Akkor is, mikor románnak tituláltak. Bántott, de minél többször hallottam ezt, annál nagyobbra nőtt a magyarságtudat bennem. A lelkemben. Akkor is jó, mikor bozgor vagyok egyes románok szemében. Még jobban kihúzva magam jelentem ki olyankor: magyar vagyok. Magyar nő.

Sokféleképpen megéltem már a…

De a gazdasága igen szegény volna

Bethlen Gábornak, ha csak a pénzről szólna.

Volt még azon kívül számos jövedelem,

Mi a pénzről szólott, ha nem is közvetlen.

Kincstári birtokok ontottak gabonát,

Piacra neveltek sok-sok szarvasmarhát.

Fejlődött, virágzott a…

Egy beszélgetésben, amikor nem az „enyéimmel” vagyok, szinte mindig eljön az a pont, amikor megkérdezik: és a mindennapokban milyen a román-magyar viszony? Én meg szépen válaszolok: semmi különös. Ez a legrövidebb módja annak, hogy ne beszéljünk róla.

Nyelvtanulás céljából a szüleim román tannyelvű óvodába írattak. Addig soha nem találkoztam román gyerekkel, maximum messziről néztük egymást a villamoson. Ők is olyanok voltak, mint én. A lányoknak hosszú volt a hajuk, a fiúk ugyanúgy…

Veszekedés

Egyszer nekem is jutott egy morzsa a Nemess László (1944–2000) írói-szerkesztői batyujából. Huszonöt lejért (két deci vodka ára) valósággal rám tukmálta az „ötletet”. – De aztán megírod! – vette szavamat, immár távozóban – szinte futva, nehogy meggondoljam magam – a folyosó végéről.

Hát, Laci drága, íme, még úgy van, ahogy átnyújtottad Az asszony szidja az urát című kis remeked:

„– Te hitvány, te semmirekellő.

A férfi hallgat.

– Te utolsó…

Találkozás. Másként.

Írta: Attila-benczi

-Szia, Fapadnagypapi!

-Szia, Habpapi!

-Sziasztok, kincseim!

Nagyon rég láttalak benneteket. Már olyan… Nem is emlékszem rá…

A sulit nem is kérdezem, mert arról egy gyerkőc sem mesél szívesen.

Mondd kicsi Csillagszemű! Van már udvarlód?

-Látom formában vagy. Anya jól mondta: „Laza és vicces”

-Hát igen kicsim! Mindig vicceltem, bármi is történt. Az jó dolog… Nem érdemes szomorkodni.

-Papus! Igaz, hogy…

Jártam az erdőt, na nem a nagyon veszélyes részét mert egyedül nem szokásom messzire csatangolni, főleg a vadonba. Szép idő volt, a Nap szebben sütött mint általában és hihetetlen fénycsíkokkal ajándékozott meg, melyek főleg a nagy páfrányokon keresztül a mohás tözegre vetődve a zöld, a barna és a sárga minden árnyalatában csillogva sziporkáztak.

Itt ott egy egy fonnyadt, bogárrágta gombafej belecifrázódott ebbe a természetes szőnyeg mintázatába és mindez oly kellemesen nyugtató volt,…

A varjú halála

Írta: Attila-benczi

Velem szemben egy fekete varjú ül.

Hirtelen, hideg ablakomra röpül.

Fekete szemében látszik, irigyel.

Fejét félre csapva, figyel.

Vérvörös ajkam fénytelen.

Tekintetében, világfélelem.

Sápadt arcomon bűntudat,

Fogaim közt a szó, hallgat.

Varjú, csőrével kopogtat

Kezem mozdul, agyam parancsol:

„Ne engedd be az átkozottat”

Bűnös lelkem megszólal:

„Ne bántsd, a jámbort! Odakint…

Édes Antológiánk!

Az elmúlt napokban a nagyvilág egyik vezető híre, bejelentése így szólt: „Habemus Papam!” ,vagyis „Van Pápánk!”

Félreértés ne essék, nem akarok profán, közönséges és tiszteletlen lenni, de erre analógiaként elmondhatjuk mi erdélyiek, sokan, százak ezrek -szűkebb értelemben virtuális közösségünk -, hogy nekünk van Antológiánk, azaz „Habemus Antológia!”. Persze nem lebecsülve, hogy erdélyinek,hívőknek, keresztényeknek fontosabb, lényegesebb a fenti első…

                                                      Csillagóra

                                                      Vallatom

                                                      az erdő fáit

                                                      bagoly huhog

                                                      rá a tóra

                                                      mánusán

                     …

Boldog idők!

„Mezőgazdasági Iskolaközpont Székelyudvarhely

652/1959. szám

Székely Jolán, Szilveszter Mária, Bartha István, Harai Zoltán, Karsi Klára, Nagy Kálmán, Demeter Ida, Keresztély László

Kézdivásárhely, Kanta nr. 25.

Mellékelten küldünk 8 drb. vasúti jegyet hazautazásra. A gyakorlat május 31-én fejeződik be. Székelyudvarhely, 1959. május 23.

Böjthe Miklós igazgató, Baczó Anna…

– 100 éve született Bözödi György–

Nevét (eredetileg Jakab), mint annyi kortársáét, a mai fiatal nemzedék talán alig ismeri. Sok oka van ennek, de az elődök, írók, szerkesztők vétke is, hogy nem merték felvállalni a korszakot, amely kemény harcról és sok megaláztatásról szólt, megalkuvásokról egy olyan ideológia oltárán, amelynek csak a Bözödi-félék tudtak nemet mondani, és miatta karriert feláldozni. Ugyanis a történelmi igazság…

Március idusát idén megelőzte március tizedike, a Székely Szabadság Napja – méltó nyitányaként 1848-as forradalmunk ünnepének. Immár büszkén lengnek a Napos-Holdas zászlók szerte a Kárpáthazában, s öröm tölti lelkeinket, hogy a nemes székely nemzet hagyományteremtő igyekezetét siker koronázta.

Csínján kell bánnunk azonban hagyományainkkal, őriznünk, ápolnunk s…

Szeretet, drága

Írta: Attila-benczi

Szeretet ma nagyon drága

Ne akaszd egy száraz ágra,

Súlyától leszakad,

S ha nincs, szavad elakad.

Még ott van veled, tiszteljed,

Mert segíteni akar neked.

Te vagy a mindene,

Nincs más helyette.

Néha követ el hibákat

Ő soha nem hibáztat.

Figyel minden szavadra

Ha elmondja: Vigyázz magadra!

Ne fordíts neki hátat,

Tőle az nem bírálat.

Mert a szeretet, drága,

Ne akaszd egy…

Március tizenöt -nemzeti ünnepünk,

Büszkén ünnepli azt összmagyar nemzetünk!

'848-ban, március idusán,

Forradalom tört ki, úgy Pesten, mint Budán.

De megmozdult akkor, egész Európa,

Milánó, majd Párizs és az öreg Róma.

Alig kezdődtek a forradalmi "táncok",

Recsegve hulltak szét a zsarnoki láncok!

Pesten az ifjúság rögtön…

1848-2013

Írta: Attila-benczi

Ne sírj, a szabadság hív!

Szólít a Nap harangja,

Felgyűlt a nép haragja.

Milliónyi szív dobban,

Torkukból könyörgés horkan.

Duzzadó folyóként. Medréből kilép.

Láncait kezéről letép.

Magyarok Istene! Áldd meg néped.

Itt e piciny földön van helyed.

Itt értik meg szavad.

Nyugodalmadat itt leled.

Ellenségtől véd meg házad.

Legyen, bárki ki rád támad

Bakancsaik dübörgésétől

Soha ne…