Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Az idősek bölcsessége

Mi fiatalok mindig mindenből problémát csinálunk. Nem így az idősek, akik élettapasztalatuk után már jól megválogatják, hogy min is érdemes idegeskedni. Lássuk a példát. - Jegyzet

Reggel egymást érték az esőcseppek. Zuhogott. Utálom, ha esik. Pontosabban utálom, ha az utcán vagyok, amikor esik. Ha a villamoson ülök és bámulom az ablaküvegen ömlő esőt, nem zavar. Vagy ha otthon vagyok, és az ablakból nézem az utcát, nézem, ahogy a frissen leesett cseppek ugrálnak az utca tócsáiban, nos, akkor sem zavar. Most viszont átázott a kabátom. Hurrá. Drága volt, és mégis beázik! A hajam is eléggé nedves már, és kezdem érezni az esőszagot, de nem azt, amelyiket mindannyian szeretünk. Ez nem frissítő. Ettől az esőtől koszosnak érzem magam. A villamos természetesen nem akar jönni. A számrendszer összes számú villamosan jött már. Kétszer. De az én egyesem sehol. Mire végre megérkezik, már utálom az egész napot. Utálom, hogy esik, ellenszenves mindenki az utcán, sáros lett a cipőm, fázom, de legjobban a hülye kabátomat utálom!

Duzzogva szállok fel a villamosra, levágom magam egy székre és percek múlva veszem csak észre, hogy fáj az arcom, olyan erősen húzom össze a szemöldököm. Valószínűleg mindenkinek vannak ilyen napjai. Amikor mindenki ellenség.

A következő megállónál felszáll egy néni. Pontosabban egy hatalmas meggyszínű kabát, kicsi, kopott, szebb napokat látott, fekete táskával. A néni ki sem látszik kabátja, és széles karimájú, kötött, zöld sapkája alól. Ülünk a fűtött székeken, egymással szemben, némán, majd kicsit később a néni leveszi nagy sapkáját. Ősz haja a szemébe hull, szépen manikűrözött, tiszta, ráncos kezével visszanyomja kontya alá a kíváncsi hajszálakat. Vonásain látszik, valaha szép nő volt. Nézem őt. Valamiért. Csak úgy nézem, és tulajdonképpen szerintem most is szép. A cipője is kopott, de patyolat tiszta. Az enyém mocskos. Nem is értem. Ekkora esőben is kifogástalan a cipője. Ha jobban megnézem, a kabátja is száraz. Fakó és a cipzár sem jó. Nincs felhúzva, csak a kézzel visszavarrt gombok fogják némileg össze a kabátot. A nénike nyugodtan ül, pedig biztosan fázik. Vékony a cipője, vékony a kabátja, ritkásra kötött sapkáján biztosan átfújt a szél. Pici a néni, régen volt már lány, de szégyellem magam mellette. Az eső miatt nem festettem ki magam. Azért sem. Minek? A hajam össze-vissza, és barátságtalanul pislogok ki saját dacom mögül. Ezzel szemben a néni, aki olyan hatvan évvel lehet idősebb nálam, nem volt rest, kicsi, vékony száján piros rúzs virít. Kicsit kiment a vonalból. Akaratlanul is elmosolyodom. Én is ilyen szeretnék lenni majd. Azt hiszem egy nő addig nő, amíg a piros rúzsa reggelente felkerül a szájára.

A következő megállónál leszállt a néni, és én is lassan hazaérek. Lehet, hogy a néni azért nem volt vizes, mert ő már túl van ezen. Túl van a hisztin, az értelmetlen morgáson. Magasabb szinten van. Szereti magát, kibékült a világgal.

Én még megérdemlem, hogy elázzak… bár… annyira már nem is haragszom a kabátomra…

Megtekintések: 628

Tetszik

52 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szőcs Árpád Március 17, 2012, 12:10pm: Én kiegészíteném -a végső,megtalált következtetést-az utolsó előtti mondatot:"Szereti magát és az embereket,kibékült a világgal."

Elnézést,hogy "beleírtam"

Köszönöm a jegyzetet.

Hozzászólt Benczi Boglárka Március 17, 2012, 9:25am: Köszi Katám!:D

Hozzászólt Nagy Kata Március 17, 2012, 9:21am: Nagyon jó írás, Boglárkám, az egyik legjobb Tőled. Gratula és írj sokat:)

Hozzászólt Benczi Boglárka Március 12, 2012, 8:08pm: Nagyon köszönöm:)

Hozzászólt Berekméri Edmond Március 12, 2012, 8:06pm: Igen. Egyetértek. Egy nő addig nő, amíg figyel magára. Gyakran lát az ember olyan ápolt 60 éves nőt, hogy megfordul utána... A fiatalok pedig csak ne hisztizzenek. Valóban, ki kell békülni a világgal.

Örülök, hogy olvashattalak.

Hozzászólt Kenesei Aurélia Március 12, 2012, 1:06am: A legszebb az,hogy megakadt a nénin a szemed,a legjobb az,hogy megírtad.Eljön az idő amikor ugyanígy fog rád nézni egy fiatal,amikor a Te arcodon keresik az elmúlt szépség jeleit. Látod milyen is a szépség?...nem tűnik el,és nem a rúzs és nem a felvarrt gomb és nem a kicsi tiszta cipő ...hanem a Te szemed tette.Megszűnt a dac,elfelejtetted a dacosságod mert megfogott a szépség.Megérdemelted,hogy elázz mert megbékültél a kabátoddal mert megcsapott a szépség szele ami benned van - anélkül nem olvasnánk a történetet.Szép!

Hozzászólt Benczi Boglárka Március 11, 2012, 8:24pm: Köszönöm, kedvesek vagytok, jól esett olvasni!

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Március 11, 2012, 8:21pm: Kedves gondolatok, örömmel olvastam. Köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataid.

Hozzászólt Nagy Magdolna Március 11, 2012, 7:06pm: Fiatalos, lendületes írás. Mi Titeket szeretünk, ázottan, sárosan, Ti pedig minket csodáltok néha. (nem mindenki...). Így van ez rendjén.