Azok  a  szép  idõk

                 Valamikor  régen  voltak  azok  a  szép  idõk,

                 amikor  volt  nyilvánosház, s  benne  gyönyörü  nõk.

                 Kivül  a  bejárat  felett  piros  lámpa  égett,

                 tudta  ezt  már  mindenki, hogy  miért  és  mi  végett.

                 A  társalgóban  nem  kérdezik  Uram  mit  akar ?

                …

              Illat

Megfoghatatlan valóság ...

Tavasz illata röppen az égre.

Illatfelhő leng körbe-körbe.

     Otthon vagyok.

Elindulunk, jön velünk,

Ismerősre köszönünk.

Meglepetten ránk köszön.

Szemünk találkozik, rég volt... 

-Hát ti mit kerestek itt?

/mosolya rémlik még, bókol./

-Nem változtál...

Orvos gyermekeivel dicsekszik,

Lányainkról kérdez.

Harminc egynéhány év…

                                                  Búcsú  az  élettõl

                                   Lassan, csendben  felkell  készúljek  az  útra,…

Az Ünnepi Könyvhét alkalmából megjelenik új novelláskötetem Mackó Úr repülni akar címmel, melybe három év novella terméséből válogattam.

A kötet megrendelhető a szipeka65@gmail.com email címen 1500 Ft.+ 300 Ft. postaköltség banki utalása után (Szilágyi P. Imre Raiffeisen Bank 12067008-00775125-00100006) vagy rózsaszíncsekkes befizetés után…

           Ez is május

           Nemrégen múlt nyolcvannégy.

           Bontogatjuk finoman a homály selymét,

           hívom is ki mindjárt örülni a mostani

           tavasznak, hogy akácok és spireák…

           mert mit bánom én, ha naponta százszor is

           elfelejti a nevemet. Zöldülő bokrok közt

           az ölembe hívom, csalom, jön. Beleültetem.

           Látod Anyám? Ez az út még mindig vezet.

         …

Vasfaló Duhumor váratlanul tűnt fel a dombvidék legkisebb falujában. Addig csak hírből ismerték, valójában soha senki sem látta, de mindenfélét rebesgettek róla: hatalmas az alakja, a feje helyén nagybüdös fekete bütyök, szája olyan, mint a kőőrlő gépé; amit elkap, darabokban jön ki azon a randa hátsóján –, ami viszont a régi cséplőgépek szalmarázójához hasonlít. Ebből szinte semmire sem lehet pontosan következtetni, nem csoda hát, ha a kisiskolások rajzversenyén a…

Hajnal volt. Mély csendből ébredt a hegy. Lassan virradt, a madarak csicsergése felverte az erdő összes lakóját, de a hajnalt is megelőzte valaki. Az öreg buddhista szerzetes, aki harminc éve lakott itt, fenn a hegyen egy kőházban. Minden reggel négy órakor kelt, megmosakodott a gyors és hideg hegyi patakban. A csend ilyenkor szinte fáj. A kőház körül faoszlopocskák helyezkedtek el, vagy száz, szépen sorban egymás mellett, kör alakban. Mindenik tetején háromszögű piros zászló. 

A…

Az anyag

Két középkorú tanítónő beszélget. A magánélet után – pedagógusbetegség  - az iskolára, majd a tanítványokra fordul a szó. Már nálunk is hígul a gyerekanyag - mondja egyikük, egy elismerten elit iskolában tanító, mire a másik, a közeli kisvárosban okító így…

ERDÉLYI KALANDTÁBOROK

kalandos hagyományok, hagyományos kalandok

főtámogatónk: dr. Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzula

 …

  Kipattanok a melegből, nem az ágy meleg, hanem a hőmérséklet, első dolgom a kávét feltenni, finom,  nem a kávé, a tejszínhab, éles fénye van, nem a napnak, a villanykörtének, fogat mosok, marja a számat, nem a fogkrém, a szájvíz, kortyolom a kávét, olvasok, nem a leveleim, a napi igét, nagy az Úr kegyelme, ma is irányít, jujj, már fél nyolc, elkések, nem a munkahelyről, az iskolából, behívattak, nem a gyerek rossz, a padok esnek szét, felkérnek, nem a javításra, a szervezésre,…

Festői környezetben, akácokkal körülvéve, távol a világ zajától található a székelykáli Akác Panzió. A vendéglátó egység tulajdonosával, Nagy Piroskával, a teraszon beszélgettünk, ahonnan gyönyörű a kilátás a közeli domboldalra, ahol a család gyümölcsöse és szőlőse áll. Piroska asszonnyal a panzióról és a faluturizmus lehetőségeiről beszélgettünk.

SAPARD támogatással indultak

Az épületet Nagy Piroska az édesanyja révén örökölte…

Kedves Barátaim!

Van szerencsém bejelenteni, hogy hamarosan megjelenik új novelláskötetem Mackó Úr repülni akar címmel, melyben válogatott novelláimból olvashattok.

A kötet bemutatója Szegeden lesz, a Bálint Sándor Művelődési Ház szervezésében, 2012. június 14-én, este 19:30-kor.

Minden érdeklődőt szeretettel várok!…

Túl sok erdélyi

A Magyartanárok Egyesülete  (így, egybeírva, tehát nem Magyar Tanárok, nyilván az oktatási szakterületre és nem a nemzeti hovatartozásra utalva) közleményben nehezményezte három erdélyi író bekerülését a Nemzeti Alaptantervbe. Nevezetesen, kifogásolják Szabó Dezső, Wass Albert és Nyírő József kötelező oktatását a magyarországi iskolákban. Indokaik között említik az írók még viszonylagosan sem egységes tudományos megitélését. Szerintük az illetők…

Kubában folytattuk utunkat, hatalmas helyeket átrepülve vadászgép kísérettel. Olykor gomolygó felhőkön repültünk keresztül, alig láttam.

Adrian a helikopterjével a lehető legközelebb repült hozzám. Alig volt 200-250 méter közöttünk.

Induló…

Csak ült a Duna partján. A bágyadt tavaszi nap próbálgatta erejét, néha megcsillant a lassú víztömeg millió taréján. Ő meg csak ült, révedezve nézte. Pislogni is elfelejtett. A ráncok közepén ülő szemeiben néha visszatükrözött a víz. Nézte, nézte a vizet.

Ugye, milyen csodálatos pillanat? Az ember kicsit szégyenkezik, mintha benyitott volna valakinek a hálószobájába, az intimitásába, belepillantott a lelkébe úgy, hogy engedélyt sem kapott rá. Mégis magával ragadja a csoda, a…

Van úgy, hogy az ember halad, csak halad a kis szürke útján. Minden nap, semmi nem zökkenti ki a szürkeségből. Csak halad. Fakulnak a színek, halkulnak a hangok, erősödnek az érzések, hogy valami nincs rendben. Valami hiányzik. Sok baj, megoldásra váró probléma, nehézség, ki törődik a színekkel? Ki veszi észre, hogy a benzinkút oszlopa nem sárga? Hogy eltűnt a piros csík róla, az egész valami meghatározhatatlan, észrevétlen masszává zsugorodott?

Aztán hirtelen kisüt a nap. Az…

  Visszhangot verve koppantak a léptei a betonon. Éjszaka van, minden nesz felerősödik a nagy csendben. Egy gyűrött újságot időnként fel-fel kap a szellő, lustán tovább tessékeli az "egylejespunga" mellé, hogy aztán kissé összegabalyítva őket megemelje és befújja egy csendes kapualjba. Nem siet. Van ideje hazaérni, örül a lehetőségnek, így legalább alhat pár órát. Éjszakás a héten, de elfogyott az anyag, nem tudtak tovább dolgozni. A főnök hazaengedte őket. Fura, gondolja magában,…

- Manci! – harsant a hang az apró házban. Az ajtó tárva-nyitva, apró kis legyek lejtették boldog táncukat a beszűrődő napfényben. Meleg volt, pokoli meleg. A nap nem fukarkodott.

- Manci, Mancííííí – kiabált türelmetlenül az öreg, rozoga létra tetejéről.

- Jövök már, Pistám, jövök.

Apró, hajlotthátú kis öregasszony toporgott a létra alá.

- Itt vagyok – mondta nyugodtan.

- Add már ide azt a szöget, olyan nehezen mászok fel meg le – dohogott az öreg a létra…

Az első nyugdíj…

Az életem többnyire a napi kiadásokra ment rá, motyogja, és szelíden mosolyog. Igaznak tűnik a mondás, hogy szépek a fiatalok, de az öregek még szebbek, Misi bátyó benevezhetne valamiféle nyugdíjas szépségversenyre: egyenes a dereka, ezüst haja nem hullatja szálait, bozontos szemöldöke alól huncut kék szemek fürkészik az élhető környezetet, amely most gyöngyöző sör képében csábítja az embernek fiát, mire is? Talán arra, hogy mindig egy fokkal szebbnek lássa a…

Minél inkább belemélyedek a gyökerek kutakodásába, mindinkább eszembe villan, hogy az eredeti kiinduló gondolatom a Marianum volt, a régi Bolyai Egyetem! És lám mennyire elviszi az oknyomozás a történetet, a visszaemlékezést és úgy tűnik mintha felejtve volna az első gondolat, az előző szándék.

Pedig nem így van! Számomra annyira kedves és megszépítő a visszaemlékezés az ott töltött időkre, évekre, eseményekre, az ottani emberekre. Az akkori hangulat, az ott ért hatások, élmények most is…